Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
6. A tógazdasági termelés alapműveletei
Amennyiben kombinált népesítést folytatunk, figyelnünk kell a tapasztalatokra, melyek alapján megállapíthatjuk: a kombinált Képesítésben a résztvevő halak mindegyike egyenrangú, de nem egyforma táplálékhasznosító szerepkörben van jelen. Ebből következően: a szaporulatot a hasznosítás arányában kell a halfajokra felosztani; > mindegyik halfajt a gazdaságos egyedi testgyarapodás kívánalmának betartásával kell népesíteni; > a tóban a ponty, a fehér busa, a pettyes busa és az amur állományát egyesítjük. Ragadozás Apróállatevés Növényevés Haltermés | Ponty 27. ábra: A kombinált Képesítésben állományi egyesítés van. A sötétebb árnyalatú piramisrész a halfaj főtáplálékainak és fő halhúshozamának keletkezési helyét jelöli. A halfaj halványabban jelölt sávja a melléktáplálékot illetve az ebből keletkezett halszaporulatot jelzi. A táplálékpiramis vastag kerete a tó véges, azaz anyagaiban és energetikailag behatárolt haleltartó-képességet szimbolizálja Ezzel a meggondolással nagyon rugalmas termelési kombinációk alakíthatók ki, mert az üzem pillanatnyi adottságai jól megragadhatók (pl. az egyik évben zöldetetésre nyílik alkalmunk, de szemes takarmányt beszerezni alig tudunk, akkor növelhetjük az amur részarányát, és csökkenteni kell a pontyét; a tavunk már olyan „öreg”, szerves anyagokban dűs iszapű, hogy oda nem tervezhetünk nagytömegű trágyafelhasználást, ezért fehér busát sem helyezhetünk vágyaink szerint stb.). Ev közben így érvényesülni tud a fajok közötti egymásra hatás, szakszóval: szinergiz- mus, aminek következtében a halfajok kombinációjával több hasznunk származik, mintha elhagynánk. Ilyen értelmezésben mondjuk, hogy a halfajok szinergizmusa pozitív tulajdonság, és ennek következtében lesznek a halak egymás szinergetái. E gondolati kitérő után számítsuk ki egy példabeli szaporulat halfajok közötti arányát. Ez példánkban a következő lesz: 107
