Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Gyűrűsférgek – Annelida
GYÜRŰSFÉRGEK - ANNELIDA Nyelves naisz Stylaria lacustris Olajosgiliszta Aelosomatida A gyűrűsférgek (Annelida) törzsébe valódi szelvényezett állatok tartoznak. Testük hasonló felépítésű gyűrűkből áll, amelyek nem csupán külalakjukat, hanem belső felépítésüket tekintve is hordoznak közös tulajdonságokat. A gyűrüsférgek kültakarója az alatta található izomelemekkel fejlett bőrizomtömlőt képez, amelynek segítségével az állatok jellegzetes féregmozgást végeznek, és gyakran úsznak is. Helyváltoztatásukat szelvényenként elhelyezkedő serték és páros csonklábak segíthetik, mely utóbbiak az ízelt láb előfutárainak tekinthetők. A nyeregképzők (Clitellata) osztályán belül a kevéssertéjűek (Oligochaeta) és a piócák (Hirudinea) alosztályait különböztetjük meg. Mindkét alosztályban, különösen a piócák között találunk édesvízi fajokat. Jellegzetes szervük a nyereg, amely az állat szaporodásában és kokonképzésében fontos mirigyes kültakaró-megvastagodás. Az édesvízi kevéssertéjűek egynemű szelvényezettséget mutató, néhány milliméterestől akár 30 cm-es testhosszúságot is elérő férgek. A Tubificida rendbe tartoznak a csővájó férgek (Tubificidae), amelyek testhossza akár 20 cm-es is lehet (103/11.). A csővájó férgek az iszap közelében élnek, ahol váladékukból és iszapszemcsékből függőlegesen álló csöveket építenek. Az iszapcsőből hátulsó testvégüket dugják ki, amellyel folyamatosan kígyózó mozgást végeznek. Az aljzaton ezrével tekergőző állatok oxigénben gazdagabb vizet áramoltatnak testük közelébe a magasabb vízrétegekből. A gyakran erősen szennyezett, nagy szervesanyag-tartalmú vízben élő állatok testfolyadéka vörös szinü vérfestéket, hemoglobint tartalmaz. Az ivartalanul, kettéosztódással is szaporodó csővájó féreg fontos haltáplálék. Az édesvizek gyakori képviselői a láncosgiliszták (Naididae). Az átlátszó, legfeljebb 2 cm-es férgek jellemző szaporodásmódja a feldarabolódás, amelynek eredményeként több egyed- ből álló állatláncok alakulnak ki. Sűrű növényzettel benőtt vizekben élő fajuk a nyelves naisz (Stylaria lacustris), amelynek fejlebenye ormányszerűen megnyúlt (103/10.). Különleges megjelenésű a vízinövények gyökere között élő iszapgiliszta (Criodrilus lacuum) (97/1-2.). A 20 centiméteresre is megnövő állat keresztmetszete nem kör, hanem trapéz alakú. Testének elülső része kékesen irizál. A gyűrüsférgek külön osztályát képezik az olajosgiliszták (Aeolosomatida) (103/9.). Ezek az édesvizekben igen gyakori legfeljebb 10 mm-es állatok a hámszövetükben található nagyszámú olajmirigynek köszönhetik a nevüket. Testük kevés, egymástól csak kevéssé elkülönülő szelvényből áll. Többnyire ivartalan módon, testük feldarabolódásával szaporodnak. 96