Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Puhatestűek – Mollusca
PUHATESTŰEK - MOLLUSCA Közönséges vízicsiga Bithynia tentaculata Folyamcsiga Esperiana daudebartii Amphimelunia holandri A Bithyniidae családnak egyetlen neme (Bithynia) él Európában, és ennek két gyakori faja van Magyarországon. Álló- és áramló vizekben egyaránt megél a vízszennyezést is jól tűrő közönséges vízicsiga (Bithynia tentaculata) (75/11-12., 87/29.). A detrituszt evő csiga háza kúpos, gyakran foltokkal borított, magassága nem haladja meg a 15 mm-t. A héj kanyarulatait elválasztó varrat nem bemélyedő, és nincs köldökrésük. A kemény héj fedő koncentrikus körökből álló rajzolatot visel. Jóval ritkább hazánkban a kis vízicsiga (Bithynia leachi), amely legtöbbször a tócsagaz és a kanadai átokhínár sűrűjében él. Házának kanyarulatai az előző fajéval összehasonlítva sokkal domborúbbak, az elválasztó varratok mélyek. A köldökük szűk, de minden esetben nyitott. A ház magassága általában 6 mm. A Melaniidae családba csúcsos, héjfedős fajok tartoznak. A Fagotia vagy újabb nevén Esperiana nem Dunában élő védett fajai a pettyes csiga (Esperiana esperi) (75/13.) és a folyamcsiga (Esperiana daudebartii) (87/31). 14-22 mm magas, kúpos házuk 8 vagy még több csak kevéssé kidomborodó kanyarulatból áll. A héjfedő excentrikus rajzolatú. A folyamcsiga egyszínű barnás, míg a pettyes csiga háza vö- rösbama foltokkal mintázott. A Melanoides nemet egyetlen behurcolt faj, az ország több termálvizében élő, ázsiai eredetű Melanoides tuberculata képviseli hazánkban. A csiga kb. 25 mm magas háza az Esperiana-fajokéhoz hasonló, azzal az eltéréssel, hogy felületét hosszanti és haránt barázdák borítják. Az Amphimelania nemnek is csupán egy faja él hazánkban, az Amphimelania holandri (87/30). Déli folyóinkban kövekhez, cölöpökhöz tapadva él a szennyezett vizet is jól tűrő puhatestű. A kb. 17 mm magas csigaház utolsó kanyarulata erőteljesen ki- öblösödik, és többnyire 2-4 barna sáv díszíti. A héj sima vagy hosszant bordázott. Csak a sebesen áramló, kis folyókban él. A tányércsigák (Planorbiidae) családjába olyan puhatestűek tartoznak, amelyeknek a háza laposan, közel egy síkban csavarodott fel. A tányércsigák testfolyadéka vörös színű vérfestéket, hemoglobint tartalmaz, ami lehetővé teszi, hogy oxigénben szegény vizekben is megéljenek. Élőhelyük kiszáradásakor megszilárduló nyálkával zárják le házuk nyílását, amelynek belsejében akár több hónapos időszakot is képesek átvészelni. Képviselőik álló- és lassú folyású vizekben élnek, a vízinövények sűrűjében. Európában élő legnagyobb fajuk a nagy tányércsiga (Planorbarius corneus), amelynek háza 35 mm átmérőjű, a tekercs vastagsága pedig 12 mm (89/32.). 74
