Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Puhatestűek – Mollusca
PUHATESTŰEK - MOLLUSCA Fiilcsiga Lymnaea auricularia Pajzscsiga Acroloxus lacustris Több kisebb tengeri csoportot leszámítva, a puhatestűek törzsébe három közismert, nagy osztály, a csigák (Gastropoda), a kagylók (Bivalvia) és a fejlábúak vagy lábasfejűek (Cephalopoda) osztálya tartozik. Közülük a csigák és a kagylók képviselői élnek édesvizekben. A csigák szelvényezetlen állatok, testük fejre, törzsre és lábra különül el. A vízicsigák fején 1 pár tapogató figyelhető meg, amelynek tövében egy-egy, a fény irányát érzékelő kehelyszem található. Szájnyílásuk a fej alsó részén helyezkedik el. Szájszervük jellegzetes képletei a reszelőnyelv és egy kitines állkapocs, amelyek a táplálék felaprítását végzik. Törzsükben található a belső szerveket magában foglaló zsiger- zacskó, amelyet egy bőrredő, a köpeny borit be. Ez a szerv választja ki a puhatestűek meszes vázát. A csigák háza egyetlen héjból áll, amely lehet felcsavarodó vagy pajzs alakú. A kanyarulatokból feltekcrcdctt héj egyik pólusán a csúcsot találjuk, amelytől kiindulva a kanyarulatok folyamatosan tágulnak a kiszélesedő szájadék felé. A kanyarulatok héj felszínen látható összenövési vonalai a varratok. A kopoltyúval rendelkező vízicsigák visszahúzódásakor a héjfedővel zárják el házuk bejáratát. A légköri levegővel lélegző csigáknak ilyen héjfedőjük nincsen. Ha a csigaház kanyarulatai szorosan illeszkednek, akkor a ház tengelyében egy oszlop, míg ha lazábban kapcsolódnak, akkor egy cső alakul ki, amelynek a nyílása a köldökrés. A csigaház lehet jobbra vagy balra csavarodó. Ha a csúcsával felfelé állított ház szájadékával szembenézünk, akkor jobbra csavarodó ház esetében a szájadék a hossztengely jobb oldalán, míg ellenkező esetben a bal oldalán helyezkedik el. A csigák légzőszerve a köpeny által körülvett üregben, a köpenyüregben található kopoltyú vagy a köpenyüreg erekkel átszőtt része, a tüdő, amely a légköri oxigén felvételére alkalmas. Az édesvízi csigákat az elölkopoltyúsok (Prosobran- chia) és a tüdősesigák (Pulmonata) alosztályba soroljuk. Az elölkopoltyús fajoknak héjfedőjük van, és nevüknek megfelelően kopoltyúval lélegeznek. Az európai édesvizekben élő jellegzetes családjaik a következők: Neritidae, Viviparidae, Valvatidae, Hvdrobiidae, Melaniidae. A tüdőscsigák (Pulmonata) alosztályába héjfedővel nem rendelkező csigák tartoznak. Közéjük soroljuk a - Lymnaeidae (69/1-3.), a Phvsidae, Planorbidae, Ancylidae és az Acroloxidae családokat. A pajzscsigák (Acroloxidae) családjának egyetlen faja él hazánkban, a pajzscsiga (Acroloxus lacustris) (83/23.), amelynek fel nem csavarodó háza 7 mm hosszú és 2 mm magas. A héj igen vékony és áttetsző, a felületén koncentrikus növekedési vonalak futnak körbe. A ház néha a csúcstól kiindulva sugaras irányban is vonalkázott. 68
