Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Kerekesférgek – Rotatoria
KEREKESFÉRGEK - ROTATORIA Araszoló kerekesférgek Bdelloidea Vértes kerekesférgek Brachionus Kellicottia A kerekesférgek az egész Földön elterjedt állatok. Hatalmas forma- és fajgazdagság jellemzi őket, Európából több mint 1000 fajt ismerünk. Néhány nemük él csak a tengerekben, a többségük édesvízi állat. Ez utóbbiak minden vizes és nedves élőhelyen tömegesek, beleértve az olyan valószínűtlen helyeket is, mint a moha- és zuzmópámákat, a háztetőket vagy az ereszcsatornákat. Az élőhely teljes kiszáradásával összehúzódva tokot képeznek maguk körül, és lappangó életre térnek. Ebben a kényszerű nyugalmi állapotban több hónapig vagy akár évekig is életben maradnak. Víz hatására megelevenednek, és folytatják aktív életüket. Jól alkalmazkodtak a szélsőséges környezeti viszonyokhoz, egyes fajaik a hőforrásokban vagy a gleccserek hótakaróján összegyűlt olvadékvízben is megélnek. Sok kerekesféreg szabadon úszik, és időszakosan vagy állandóan a plankton tagja. Az aljzathoz kötődő fajok egy része a vízinövényeken, a köveken és az iszapfelszínen mászik (araszoló kerekesférgek - Bdelloidea - 43/2.), míg mások rákok és rovarok testfelületén élnek, úgynevezett epizooikus életmódot folytatva. A kerekesférgek testmérete 25 pm és 2 mm között változik, de többségük a csillós egysejtűekhez hasonlóan 200-400 pm-es. A kerekesférgek összhúzékony teste három, ritkán négy részre osztható: fej (nyak), törzs és láb. A testüket borító kültakaró rugalmas és átlátszó. Számos család esetében a kutikula a törzsön szilárd vázzá (lorica) alakul, amely tüskékkel lehet felvértezve (pl. Brachionus - 43/1., 43/3., 47/9-11., Platyias, Keratella, Kellicottia fajok). A páncélt különböző rajzolatok, gyöngyszerű kiemelkedések, redők és lécecskék díszítik. A kerekesférgek egy része házat, tokot épít maga köré. Ez lehet az állat által kiválasztott átlátszó kocsonyaburok, amely lehetővé teszi, hogy a petéből kikelő utódok együtt maradjanak több egyedből álló kolóniákat képezve (pl. Conochilus fajok - 45/4., 47/8.). Az araszoló kerekesférgeknél (Bdelloidea) gyakori a szilárd anyagú váladéktok építése, amely a kocsonyaburokkal ellentétben nem tapad a testfelszínhez, ezért az állat képes kibújni belőle. A négylebenyü kerékszervvel rendelkező Floscularia fajok (61/38-39.) is csövecskében élnek, amelyeket saját ürülékükből vagy homokszemcsékből építenek. A kerekesférgek fején található a kerékszerv, amely egy csillókkal borított sávból és érzéksertékből áll. A változatos megjelenésű kerékszerv a helyváltoztató mozgásban és a táplálékszemcsék szájnyílás felé történő áramoltatásában vesz részt. A kerekesférgek szájnyílása a hasoldalon nyílik, és általában a _ kerékszervben helyezkedik el. 42
