Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Laposférgek – Platyhelminthes
LAPOSFÉRGEK - PLATY HELMINTH ES Tejfehér planária Dendrocoelum lacteum Mocsári planária Planaria torva Sokszemü szarvaspianária Poly cél is cornuta Hegyi patakok lakója a füles planária (Dugesiagonocephala) (33/3., 35/5.), amely a feji részén található áramlásérzékelő szerveiről kapta a nevét. Ezek segítségével meghatározza a víz folyásirányát, és az áramlással szembecsúszva próbálja csökkenteni az elsodródás veszélyét. A márványozott mintázatú, szürke vagy barna jövevény planáriát (Dugesia tigrina) akváriumi növényekkel hurcolták be Európába Észak-Amerikából. A legfeljebb 15 mm-es állat háromszögletű feji része fülszerű oldalsó nyúlványokat hordoz. A mocsári planária (Planaria torva) gyakori lakója az álló- és áramló vizeknek (37/11.). A kissé kihegyesedő fej nem visel oldalsó nyúlványokat. A 20 mm-es állat háti és hasi testfelszíne egyaránt szürkés vagy barna színű. Középhegységekben és síkvidékeken álló- és áramló vizekben él a 25 mm-es testméretet is elérő tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum) (37/8.). Az aljzat közelében mozgó állat testében gyakran kirajzolódnak vöröses vagy zöldes színnel, a táplálékkal telt bélágak. A hasonló élőhelyeken élő gyászplanária (Planaria lugubris) (35/7., 39/14.) szürkés-barnás testű, legfeljebb 20 mm-es féreg. A barnás, feketés színű, legfeljebb 15 mm-es sokszemű planáriák (Polycelis) különféle élőhelyeket népesítenek be. A sokszemű szarvaspianária (Polycelis cornuta) tiszta vizű hegyi patakokban, míg a sokszemű planária (Polycelis nigra) (37/9-10.) az álló- és lassú folyású vizekben él. Közös jellemzőjük, hogy 10 vagy ennél is több szemük van, amelyek a test elülső részének peremén sorakoznak egy sorban. Az európai középhegységek patakjaiban az örvényférgek elterjedése jellegzetes képet mutat. A kis vízfolyások felső szakaszán vagy gyakran csak a forráskifolyókban él a szarvaspianária. A patakok középső szakaszán fordul elő a sokszemü szarvaspianária, az alsó szakaszt pedig többnyire a füles planária népesíti be alkalmanként a tejfehér planáriával együtt. Ezt az övezetességet arra vezetjük vissza, hogy a jégkorszak elmúltával a leginkább szűk hőtűrésű hidegkedvelő szarvaspianária a forráskömyéki menedékhelyekre húzódott vissza, míg a kevésbé szűk hőtűrésű sokszemü szarvaspianária a következő patakszakaszon, a tág hőtűrésű fulesplanária és a tejfehér planária a patakok alsóbb szakaszain maradt. 34
