Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Szivacsok – Porifera
SZIVACSOK - POR1FERA A szivacsok (Porifera) törzsébe helyhez kötött élőlények tartoznak, amelyek többsége a tengereket népesíti be. A kevés édesvízben élő szivacs mind a kova-szaruszivacsok osztályába tartozik. A telepes szerveződésű szivacs többnyire néhány milliméteres bevonatot képez a víz alatti tárgyak felszínén. Más esetekben a telep 10-20 cm-es ujjszerű nyúlványokat fejleszt. A szivacs testfelületét számtalan apró pórus borítja, melyeken keresztül beáramlik a víz, és egy bonyolult járatrendszeren átjut el az űrbéli rétegben elhelyezkedő kamrácskákhoz, ahol a táplálékot, szerves törmeléket, egysejtűeket és baktériumokat felvevő galléros-ostoros sejtek vannak. A felvett anyagokat a vándorsejtek emésztik meg, és osztják el a többi sejt között. A gasztrális üregbejutó víz a kissé beszűkülő kivezető nyílásnál távozik. A vázképző sejtek a testet merevítő és az alakot meghatározó vázelemeket, jódtartalmú fehérjéket - gyűjtőnevükön spongint, valamint szervetlen anyagú kova- (SÍO2 - szilícium- dioxid) tűket termelnek (29/5.). Az édesvízi szivacsok vegetatív szaporítóképződményei a gyöngysarjak vagy vízigyöngyök (27/2.). Ezek az 1-2 mm-es sárga színű gömböcskék többnyire ősszel képződnek a szivacstest belsejében. A vízigyöngy belsejét a csíratest adja, amely differenciálatlan őssejtek halmaza. Ezt veszi körül egy igen ellenálló burok, amelynek falában különböző, a fajra jellemző alakú vázelemek találhatók (29/6-7.). Az őssejtek és a külvilág közötti kapcsolatot a pórusnyílás biztosítja, amelyhez egyes fajoknál póruscső kapcsolódik. Tavasszal ezen keresztül hagyják el a sejtek a gyöngysarjat, és létrehozzák az új szivacsot. A szivacs ivartalan szaporodási módja még a bimbózás, amely a telep formájának kifejlődésében fontos. Az édesvízi szivacsok ivaros szaporodása során kialakuló zigóta egy ideig a szivacsban fejlődik, majd csillós lárvává alakulva kiúszik a szabadba, és az aljzaton letelepedve új szivaccsá alakul. A kova-szaruszivacsok elkülönítése a gyöngysarjak alapján történik. Ezek falában két faj esetében súlyzó alakú kovatűk vannak. A Müller-szivacsnái (Ephydatia muelleri) a súlyzó nyele rövidebb, mint a korong átmérője, míg a folyami szivacsnál (Ephydatia fluviatilis) (27/3.) a nyél kétszer olyan hosszú, mint a korong átmérője. Két fajnál, a sötétszürke balatoni szivacsnál (Spongilla carteri balatonensis) és a sárgásszürke törékeny szivacsnál (Spongilla fragilis) a gyöngysarj pórusnyílásához póruscső kapcsolódik. A tavi szivacsnak (Spongilla lacustris) (27/1.) nincsen póruscsöve, és a gyöngysarjak falában a súlyzó alakú vázelemek helyett hajlott tűket találunk. 26 Tavi szivacs Spongilla lacustris
