Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Poloskák – Heteroptera
POLOSKÁK - HETEROPTERA Csíkpoloska Ilyocoris cimicoides Fenékjáró poloska Aphelocheirus aestivalis A búvárpoloskák Micronectinae alcsaládjába 3 mm-nél kisebb állatok tartoznak. A háti oldalon felülnézetben jól megfigyelhető háromszög alakú pajzsocskájuk. A Corixinae alcsalád fajainál a pajzsocska nem látható felülről. Első torszelvényük (előtör) háti oldala világosbarna, cik- cakkos csíkozottság díszíti. Testhosszúságuk 3 és 15 mm között változik. A csíkpoloskák (Naucoridae) áramvonalas, szélesen lapított testű állatok. Uszószőrökkel borított hátsó és középső lábaik csapásaival gyorsan úsznak. Vízirovarok és halivadékok közül kikerülő zsákmányukat vad üldözés után hegyes karomban végződő elülső fogólábaikkal ragadják meg. A csíkpoloskák szájszervük szúrósertéivel az ember bőrét is képesek átszúrni égető fájdalmat okozva. Az állóvizekben és patakokban élő állatok, többnyire a vízinövényzetben tartózkodnak. A felszínre csak igen ritkán emelkednek fel légvétel céljából, mert a hasoldalukat borító ezüstös levegőréteg elegendő mennyiségű vizben oldott oxigén felvételére képes. Hazánkban sokfelé előforduló fajuk a csíkpoloska (Ilyocoris cimicoides) (207/6., 219/21.). A fenékjáró poloskák (Aphelocheiridae) családjába soroljuk a különleges életmódú fenékjáró poloskát (Aphelocheirus aestivalis) (20777., 219/22.). A jó oxigénellátottságú hegyi és alföldi folyókban és patakokban fordul elő. A nagy folyókban többnyire 4-6 m mélységben tartózkodik, az évi legkisebb vízálláskor sem jelenik meg 1,5 m-nél kisebb vízmélységben. A kisebb folyókban, patakokban viszont már néhány centiméteres vízmélységben is felbukkanhat. A fenékjáró poloska kerüli a felszíni vizeket, a vízfenéken a kövek, kavicsok alatt tartózkodik, az áramlási holtterekben, ahol karmaival jól meg tud kapaszkodni. A 12 mm-es majdnem teljesen kerek, lapított testű állatnak nincsenek fogólábai. A szipókája hosszúra nyúlt, a hasoldalon a középső lábpár tövéig is elér. Hátulsó, úszósertékkel ellátott lábainak együttes csapásaival jól úszik. A fenékjáró poloska háti oldala sötétbarna, a hasoldala sárgás. Általában szárnyatlan, de elterjedési területének legdélibb részein időről időre szárnnyal rendelkező példányok is megjelennek. Légzésük során a vízben oldott oxigént diffúzióval veszik fel a hasoldalukat borító légrétegen mint fizikai kopoltyún keresztül. A fenékjáró poloskának a csíkpoloskáéhoz hasonlóan fájdalmas a csípése. A ragadozó állat minden kisebb vízi élőlényre rátámad. Nagyobb folyóink tiszta vizű részein élnek: a Dunában, a Tiszában, a Rábában, a Marosban, a Túrban, a Körösökben (Kettős-, Fekete-, Fehér-), és a Zalában is előfordul. 206
