Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Poloskák – Heteroptera
POLOSKÁK - HETEROPTERA Víziskorpió Nepa cinerea <0 Botpoloska Ranatra linearis Búvárpoloska Corixidae A víziskorpió ezek segítségével mászik a vízinövényekbe kapaszkodva, vagy a csupasz, úszószőr nélküli lábak együttes csapásaival úszik. A testvégén egy 10-12 mm-es légzőnyúlvány található, amely két, kitinszőrökkel összekapcsolt légzőcsőből áll. Nyugalmi helyzetben a víziskorpió fejjel lefelé lapul a vízinövények sűrűjében vagy a partoldalban, miközben légzőnyúlványán keresztül a légkörből lélegzik. A víziskorpió lesből támadva ragadja meg zsákmányát. A közelébe kerülő halivadékot vagy rovarlárvát igen lassú, szinte észrevehetetlen mozgással megközelíti és átkarolja fogólábaival. Amikor már csak néhány milliméter választja el a fogólábakat a zsákmánytól, ezek hirtelen összezáródnak, foglyul ejtve az állatot. Szipókáját hozzászorítja a zsákmány testéhez, amelybe behatolnak a tűhegyes szúróserték. A víziskorpió szárnyizmai elcsökevényesedése miatt nem tud repülni, de ennek ellenére szélesen elterjedt, szinte minden lassú folyású patakban és tóban megtalálható. A nőstények petéiket néhány centiméteres sorokban korhadó növényi részekbe süllyesztik, ahonnan csak a peték légzőnyúlványai emelkednek ki. A világosbarna színű botpoloska (205/4.) hengeres teste pálca- szerűen megnyúlt, a 35 mm-t is elérheti. Testhosszúságát tovább növeli 15 mm-es légzőnyúlványa. Az állóvizekben élő poloska a víziskorpióhoz hasonlóan ragadozik, de fogólábai nem vízszintes síkban, hanem az imádkozó sáskákhoz hasonlóan függőleges irányban csapnak le. A halivadékok és rovarlárvák mellett igen eredményesen vadásznak a búvárpoloskákra is, ami azért különösen figyelemreméltó teljesítmény, mert ezek az állatok a leggyorsabban úszó rovarok közé tartoznak. A vízipoloskák legnépesebb családját a búvárpoloskák (Corixidae) (205/5.) adják. A többi vízipoloskával szemben csak rájuk jellemző bélyeg a tompa hegyű szipóka és a rövid elülső lábak, amelyek egyízű, lapított lábfejben végződnek. A búvárpoloskák elülső lábukat használják, amikor ezt a fejükön található ciripelőmezőhöz hozzádörzsölve, ciripelő hangot adnak ki. Ovális, kissé lapított, csónak alakú testüket evezőlapátszerű, úszószőrökkel borított hátsó lábak hajtják előre. A leggyorsabban úszó vizirovarok közé tartoznak. Egyedül ők képesek arra, hogy úszva átszakítsák a víz felületi hártyáját, és szárnyra kapjanak. A búvárpoloskák többsége algákkal és növényi törmelékkel táplálkozik, de van egy nemük (Cymatia), amely ragadozó életmódot folytat. Ezek elülső lábfeje elcsökevényesedett, hengeres képlet. 204
