Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Ugróvillások – Collembola
UGRÓVILLÁSOK - COLLEMBOLA Az ugróvillások (Collemboia) tömegesen fordulnak elő a talajban és korhadó növényi részek között. Néhány fajuk élőhelye a vízfelszín, ahol az év minden szakában találkozhatunk velük. Az ugróvillások hengeres lágy testét bársonyos szőrbunda borítja. Feji részük két összetett szemet és jól felismerhető csápokat visel. A toron három pár rövid, háromízű láb van, amelyek segítségével az állatok lassan másznak. Az ugróvillások elsődlegesen szárnyatlanok. A hatszelvényű potroh jellegzetes, csak rájuk jellemző szerveket visel. Az első potrohszelvény alsó felszínén egy tömlőszerű szervet, a hasi tömlőt találjuk, amelynek szerepéről megoszlanak a vélemények. Egyes kutatók légzőszervnek, míg mások rögzítőszervnek tartják. Az ugróvillások negyedik potrohszelvényén ered egy jellegzetes mozgásszerv, az ugróvilla. Ez az alapízből és két villaágból álló szerv nyugalmi helyzetben a potroh alá van behajlítva, és a harmadik potrohszelvényén található akasztószerkezettel rögzül. Mozgáskor az állat megfeszíti az ugróvillát mozgató izmokat, amelyek összehúzódásakor a hátrafelé elmozduló szerv erőteljesen lecsap a vízfelszínre. A felületi hártya rugalmas gumiszőnyeghez hasonlóan viselkedik, ezért az ugróvillás szemmel alig követhető módon felfelé pattan. A lefelé eső állat zuhanás közben visszahajlítja ugróvilláját a potroha alá, és akasztószerkezetével rögzíti. Az ugróvillások életük során folyamatosan vedlenek, ezért élőhelyükön a vízfelszínt gyakran borítják a levedlett kültakaró fehér darabjai. Az ugróvillások három családjába sorolunk vízfelszínen élő fajokat. A Podura nem szélesen elterjedt faja a vízi ugróvil- lás (Podura aquatica) (153/1-3.). A tömzsi, 1,2 mm-es állat teste finoman redőzött. A kifejlett állatok kékesszürke színűek, míg a fiatal egyedek rózsaszínesek. A gömbugrók (Sminthuridae) családjába tartozó békalencse ugróka (Sminthurides aquaticus) is a vízfelszín lakója. Nász alkalmával a hímek széttárt csápjaikkal cserkészik be a náluk jóval nagyobb testű nőstényeket. Miután sikerült megragadniuk a nőstény csápjait, gyakran több órát is összekapaszkodva töltenek párjukkal. A különös együtt- lét alkalmával a nőstény időnként felemeli a levegőbe a hímet, és kissé megrázogatja. A humuszugrók (Isotomidae) családjába tartozik a mocsári ugróka (Isotomuruspalustris) (21/21.). A megnyúlt testű állat hossza elérheti a 2,5 millimétert. A sárgás vagy zöldes színű mocsári ugróka testét barna vagy bíborban játszó mintázat díszíti. Utolsó potrohszelvényeik érzékelősertéket viselnek. 152 Vízi ugróvillás Potlura aquatica Mocsári ugróka Isotomurus palustris Békalencse ugróka Sminthurídes aquaticus
