Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Rákok – Crustacea
RAKOK - CRUSTACEA í \ Üvegrák Leptodora hindii Első torlábaik egy-egy karommal és hosszú seriével vannak felvértezve. A legtöbb ágascsápú rák testét egy a fej hátulsó részéből kiinduló bőrkettőzet borítja be kagylóhéj szerűen. A hátoldalon teljesen zárt hátpajzsból a feji rész szabadon kiáll. A hasoldalon a jobb és bal oldali héjfél nem nőtt össze. A héj többé-kevésbé átlátszó kettős falú bőrredő, amelynek belsejében testfolyadék kering. A héj felületén gyakran jellegzetes mintázat alakul ki, a széle gyakran pillás vagy sörtézett. A héj alsó részén sokszor megjelenik egy hosszabb-rövidebb nyúlvány, az úgynevezett léctüske (spina). A nőstényeknél a héj és a test között a hátoldalon található a költőüreg, ahol a peték fejlődnek. Egyes fajoknál a héj elcsökevé- nyesedett. Az ágascsápú rákoknál az ivaros és az ivartalan szaporodás szabályos váltakozása figyelhető meg (ciklikus szűznemzés). A nőstények az év nagy részében megtermékenyítés nélkül hozzák létre petéiket, melyekből a költőüregben fejlődnek ki a nőnemű utódok, amelyek a megszületésük után szintén szűznemzéssel szaporodnak tovább. Az ágascsápú rákok életkörülményeinek kedvezőtlenné válásával, pl. a vízhőmérséklet vagy a táplálékmennyiség csökkenésével, a szűznemzéssel képződő peték egy részéből hím egyedek és a csak ivartalanul szaporodó nőstényektől eltérő, megtermékenyíthető nőstények kelnek ki, amelyek párosodnak. Az ivaros szaporodás eredménye a vastag falú, a környezeti hatásokkal szemben igen ellenálló tartóspete (121/15-16.). A tartóspetéknek két fajtája van. Az egyik az iszapba süllyedve, míg a másik a vízfelszínen sodródva biztosítja a faj fennmaradását és elterjedését. Az életkörülmények kedvezőre fordulásával a tartóspetékből az anyához hasonló, szűznemzéssel szaporodó nőstények kelnek ki. Egyedül az üvegrákfélék (Leptodoridae) (123/17-18.) fejlődése közvetett, a tartóspetéikből naupliuszlárvák kelnek ki. Különleges ágascsápú rákok a változófejíí planktoni vízibolha (Daphnia cucullata) (123/19-20.) és a Daphnia gale ata, amelyek évszakos alakváltozást, úgynevezett ciklomorfózist mutatnak. Ezeknek az ágascsápú rákoknak a feji részén egy sisakszerű képződmény alakul ki, amelynek növekedése tavasztól nyárig tart, majd ezután csökkenni kezd a mérete. A változás az egymást követő generációk folyamán valósul meg, nem ugyanazon egyed növeszti, majd csökkenti a sisakját. A ciklomorfózis kialakulását a kutatók több környezeti tényező változására vezetik vissza. A vízibolhafélék (Daphniidae) családjának legismertebb, fajgazdag csoportja a Daphnia nem, amelybe legfeljebb 5 mm-es, többnyire vöröses vagy zöldes színű rákok tartoznak. Jól felismerhető fejük hegyes ormányt (rostrum) visel. A héj erősen görbült hasi éle a jól fejlett léctüskéhez vezet. 122
