Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Rákok – Crustacea
RÁKOK - CRUSTACEA Nyári pajzsosrák Tríops cancriformis Tavaszi pajzsosrák Lepidurus apus Az időszakos állóvizekben, pocsolyákban élő pajzsosrákok (Triopsidae) könnyen felismerhetők egy széles, a testük nagy részét beborító bőrkettőzetről. Ez a pajzs a fej utolsó szelvényéről ered, és nem kapcsolódik a többi testszelvényhez. A pajzsosrákok rövid csápjai mellett az elülső lábak 3-3 hosszú, felülnézetből jól látható nyúlványai is részt vesznek a tapogatásban. Az állat többi lába csak a hasoldal felől látható. A helytülő összetett szemek egymáshoz közel, a fej középső részén helyezkednek el. Elkeskenyedő, hengeres testük változó szelvényszámú, a törzsszelvények száma elérheti a negyvenet is. Az első 12 törzsszelvény egy-egy pár lábat, míg az ezeket követők több, akár 6 pár, hátrafelé haladva egyre csökkenő méretű lábakat hordozhatnak. A testvégen két hosszú, ízekből álló farokvilla ered. A pajzsosrák hasoldala a levél alakú lábak elrendeződése és működése miatt különleges látványt nyújt úszás közben. A lábak a test elülső részén jóval nagyobbak. A test vége felé haladva a jobb és bal oldali lábak mérete és a közöttük lévő távolság is egyre inkább csökken, mígnem az utolsó végtagok már szinte érintik egymást. Úszáskor az egymást követő lábpárak egymás után csapnak le, miközben látványos hullámzást alakítanak ki a hasoldalon. A végtagok kisebb intenzitással ugyan, de a rák egy helyben állásakor is csapkodnak a légzéshez és a táplálkozáshoz szükséges vízáram fenntartása érdekében. A pajzsosrákok főleg a vízben élő kisebb állatokkal és szerves törmelékkel táplálkoznak, amit a levél lábak csapkodásai sodornak a szájnyílásuk felé. Az időszakos vizekben élő állatok igyekeznek minden táplálékforrást hasznosítani, hogy minél előbb kifejlődhessenek és lerakhassák a kiszáradásnak is ellenálló petéiket, ezért a pocsolyába kerülő nagyobb élőlényeket, például gilisztákat is elfogyasztják. Kedvező körülmények között a petékből fejlárva (naupliusz- lárva) kel ki, amely több vedléssel éri el a kifejlett rákra jellemző testalkatot. A tavaszi pajzsosrák (Lepidurus apus) márciusban, áprilisban, míg a nyári pajzsosrák (Tríops cancriformis) (119/11.) nyáron és ősszel jelenik meg az időszakos pocsolyákban. A tavaszi pajzsosrák elkülönítését a nyári pajzsosráktól egy az utolsó törzsszelvény véglemezéről a két farokvillaág közé benyúló lemezszerű képlet teszi lehetővé. A pajzsosrákok folyamatos úszásukkal felkavarják az agyagos medrű pocsolyák vizét, ezért legtöbbször csak vaktában, a víz áthálózásával gyűjt- hetjük be őket. A teknősrák (Cyzicus tetracerus) (119/12., 135/38-39.) a kagylós levéllábú rákok (Conchostraea) rendjébe tartozik. I 18
