Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Rákok – Crustacea
RAKOK - CRUSTACEA Cifrarák Orconectes limosus Jelzőrák Pacifastacus leniusculus Kínai gyapjasollós rák Eriocheir sinensis A kétágú potrohlábak közül az első pár a hímeknél párzólábbá alakul, ami lehetővé teszi a nemek gyors elkülönítését. A nőstények petéi a potrohlábakhoz kapcsolódnak. Az édesvízi tízlábú rákok többször vedlenek növekedésük során. A frissen vedlett rák, a vajrák, amelynek új kültakarója még lágy, és csak néhány hét elteltével szilárdul meg a kopoltyúkon keresztül felvett kalciumsók berakodásával. A nemes rák (Astacus astacus) (114/5-6.) nagyméretű, 15 cm-es, folyókban és tavakban élő állat, amely legtöbbször csak éjszaka mászik elő rejtekhelyéről. Európában a XIX. század végén nagy részüket kipusztította egy gombás fertőzés, a rákpestis (Aphanomyces astaci). A nemes ráknál sokkal gyakoribb megjelenésű az ázsiai eredetű kecskerák (Astacus leptodactylus), amelynek megnyúlt, karcsú ollói vannak. A tiszta vizű középhegységi patakok faja a 8-9 cm-es kövi rák (Austropotamobius torrentium) (147/57—58.). A kövek alatt rejtőzködő állatok vízi rovarlárvákkal, férgekkel és bolharákokkal táplálkoznak. A rákpestisben megritkult őshonos tízlábú rák állományának pótlására telepítették Németországba 1870-ben az észak-amerikai eredetű, legfeljebb 16 cm-es cifrarákot (Orconectes limosus) (113/4., 145/56.), amely az 1980-as években a magyarországi Duna-szakaszokon is megjelent. A cifrarákot a potrohszelvények hátoldalán megjelenő bordó színű foltokról ismerhetjük fel. A másik észak-amerikai eredetű faj a jelzőrák (Pacifastacus leniusculus), amely Ausztria felől kezdte meg európai térhódítását. Magyarországon először a Kőszeg melletti Gyöngyös-patakban találták meg 2000 őszén. A nagy testű agresszíven terjeszkedő rák kétszer annyi petét rak, mint a nemes rák, és a cifrarákhoz hasonlóan védett a rákpestis ellen, ugyanakkor terjesztheti a betegséget. Ezért a cifrarák és a jelzőrák térhódítása veszélyezteti az őshonos tízlábú rákállomány fennmaradását hazánkban. A négyszögű tartisznyarákok családjába tartozó kínai gyapjasollós rák (Eriocheir sinensis) Kina nagy folyamaiban él. Innen 1912-ben hurcolták be Németországba, azóta elterjedt Dánia, Hollandia, Belgium, Finnország és Svédország vizeiben is. Ez a faj elszaporodásával nemcsak az őshonos rákok fennmaradását veszélyezteti, hanem fúrásaival a gátakban is komoly károkat okozhat. A közönséges tócsarák (Branchipus schaefferi) (117/9., 119/10., 139/43.) a csupasz levéllábú rákok (Anostraca) rendjébe tartozik. A csoport elnevezése arra utal, hogy ezeknek a rákoknak nincsen héja. A 23 mm-es állatok európai elterjedésének északi határát Dánia jelenti. A melegkedvelő állat áprilistól szeptemberig jelenik meg gödrök és árkok időszakos vízgyülemléseiben. Az agyagos medrű pocsolyákban gyakran a nyári pajzsosrákkal él együtt.
