Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Rákok – Crustacea
RÁKOK - CRUSTACEA Réti szöcskerák Orchestici cavimana Tegzes bolharák Corophium curvispinum A torlábakhoz kapcsolódnak légzőszerveik, a kopoltyúk. A 6 pár potrohláb közül az első hármat úszáskor használja az állat. Az utolsó három pár láb villásan elágazó farokláb, amelyekkel az aljzatról rugaszkodik el a rák. Az édesvizekben és vízpartokon élő felemáslábú rákok közismert fajai a bolharákok (Gammarus ssp.) (113/3., 141/47.), amelyek az összes édesvízi rák közül a legelterjedtebbek. Jellegzetes élőhelyeik a tiszta vizű hegyi és a lassú folyású síkvidéki patakok, a nagy tavak, de a kisebb állóvizekben is előfordulnak. Tömeges megjelenésűek az aljzatot borító törmelékben, ahol kisebb férgeket, rovarlárvákat zsákmányolnak, vagy elhalt szerves anyagokat fogyasztanak. A középhegységi patakokban élő fajok fontos szerepet játszanak az ősszel vízbe hulló falevelek lebontásában. Nedves vízpartokon a fücsomók gyökerei között és kövek alatt találhatunk egy kétéltű életmódot folytató felemáslábú rákra, a réti szöeskerákra (Orchestia cavimana) (151/62-63.). A 22 mm-es szürkésbama állat egyenes testtartással, szétálló lábakkal mászik a fövenyen, és ha megzavaiják, akkor nagyokat ugrik. Az apró 6 mm-es tegzes bolharákot (Corophium curvispinum) (149/61.) könnyen felismerhetjük tuskószerűen megvastagodott csápjairól. Teste a többi felemáslábú rákkal szemben hát-hasi irányban lapított. A tegzes bolharákok torlábaik mirigyváladékából és szerves törmelékből kicsiny lakócsövecskéket építenek, amelyeket vízinövényekhez és vízben álló emberi építményekhez rögzítenek. A tegzes bolharák a Kaszpi-tó vidékéről kiindulva a múlt évszázadban népesítette be az európai édesvizeket. A tízlábú rákok (Decapoda) (113/4.) csoportja mintegy tízezer fajával a rákok legfajgazdagabb rendjét képviseli. Többségük tengeri, de némelyek az édesvizeket és a szárazföldet is meghódították. A zöldes-barnás színű édesvízi tízlábú rákok teste hát-hasi irányban lapított. Vastag és erős kitinpáncéljukba jelentős mennyiségű mész rakódik. Fejük két pár csápot, nyélen ülő összetett szemeket és száj szerveket visel. A fej hátulsó részétől húzódó bőrkettőzetükből hátpajzs fejlődik, amely összenőtt a torral, és oldalt a lábak tövéig lehúzódik. így körülveszi a torlábak tövéhez kapcsolódó kopoltyúkat, egyfajta kopoltyúüreget képezve. Erőteljes potrohúk széles farokúszóban vagy más néven faroklegyezőben végződik. A rákok úszásuk során szétterpesztett farokúszójukkal csapnak erőteljesen a hasuk alá, miközben hátrafelé mozdulnak el. Torlábaik közül az elülső 3 pár a táplálkozásban közreműködő áll- kapcsi lábbá alakult. Negyedik pár torlábaik tekintélyes méretű ollókban végződnek. A többi négy pár járóláb közül az első két pár kisméretű ollót visel. 112
