Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)

Rákok – Crustacea

RAKOK - CRUSTACEA Parányi maradványrák Bathynella nutans Közönséges víziászka Asellus aquaticus Bolharák Gammaridae A Bathynellacea alrendbe különleges megjelenésű, legfeljebb néhány milliméteres rákok tartoznak. A hengeres testű állatok feje elkülönül a nyolcszelvényü tortól. A potrohszelvények ha­sonló méretűek, mint a torszelvények, a test a farokvillát hordo­zó telsonban végződik. Egyes fajaik mélytavak nagyobb víz­mélységeiben, míg mások föld alatti vizekben homokszemcsék között élnek. Elsőként felfedezett fajuk a parányi maradvány­rák (Bathynella nutans) volt. A tanúrákok (Mysididae) családjába tartozó 18 mm-es pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni) (137/40.) a Kasz- pi-tengerbe és a Fekete-tengerbe ömlő folyókból származik. A gamélához némiképp hasonló ráknak nagy, nyélen ülő össze­tett szemei vannak, jellegzetesen púpos teste üvegszerüen áttet­sző. Tavak és holtágak planktonjában él, ahol főleg növényi anyagokkal és detritusszal táplálkozik. A táplálékot torlábaival gombócformájú csomóba gyűjti össze, majd elfogyasztja. Az ászkarákok (Isopoda) alrendjébe szárazföldön és vizben élő rákok tartoznak. Latin nevük hasonló felépítésű ízelt lábaik­ra utal. Az édesvízi ászkák (Asellidae) családjába megközeli- tőleg 300 fajt sorolunk, amelyek közül úgy 250 faj föld alatti vi­zekben él. A felszíni vizekben élő legismertebb faj a közönsé­ges víziászka (Asellus aquaticus) (111/1-2.). A hátpajzs nélküli, hát-hasi irányban lapított állat szürkés-barnás színű, a testhossza 15 mm. Feje, amely összenőtt az első torszel­vénnyel, két pár csápot, szájszerveket és két összetett szemet visel. A test többi része 7 szabadon álló torszelvényből és 6 potrohszel- vényből áll. A torszelvények mindegyike egy-egy pár lábat visel. Kopoltyúja az első 5 potrohszelvény lábaiból fejlődött ki. Légző­szervét (úszóláb) állandóan mozgatja, hogy friss, oxigéndús víz áramoljon körülötte. Az úszólábakat viselő összeolvadt szelvénye­ket potrohpajzsnak (pleotelson) nevezzük. A víziászkák úszni nem tudnak, a helyüket pálcalábaikon lépe­getve változtatják. Álló és lassú folyású vizekben élnek a vízfe­nék növényi törmeléke között, ahol elhalt szerves anyagokkal táplálkoznak. Különleges hazai fajuk a bodrogközi víziászka (Proasellus pribenicensis), amely lassabban áramló vizekben él. A Magyar- ország északkeleti régiójában élő rák feltételezhetően Kár­pát-medencei endemizmus. A közönséges víziászkától nagy összefüggő, sárgásfehér homlokfoltja különbözteti meg. A felemáslábú rákok (Amphipoda) alrendjébe oldalirányban lapított, hátpajzs nélküli, közvetlen fejlődésű állatok tartoznak. Két pár csápjuk közül az első gyakran kétágú. Fejük összenőtt az első torszelvénnyel. Torlábaik közül az első pár a szájszerv részét képezi, állkapcsi lábbá lett. A következő négy pár torláb előre irányul, a táplálék megfogá­sában játszik szerepet. A többi három pár torláb a kapaszkodás­ban és járásban vesz részt. 110

Next

/
Thumbnails
Contents