Kozák Miklós: A szabadfelszínű nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógépek felhasználásával (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977)
Első rész. A szabadfelszínű permanens és nempermanens vízmozgások elmélete - 1. A szabadfelszínű permanens és nempermanens vízmozgások
Áradó vízfelszín alakja Kváziegyenletes permanens vizfehzin Apadó vízfelszín alakja 1.2 — 8. ábra. Folyók vízszintjének keresztirányú esése az áradás és apadás idején Kleitz ezzel az összefüggéssel bizonyította a nempermanens vízmozgás két alapvető tulajdonságát, nevezetesen, hogy — a levonulási sebesség nagyobb a középsebességnél (W j> v), — a levonulási sebesség ott nagyobb, ahol a vízmélységek is nagyobbak. Ezért domború áradáskor a víz felszíne keresztirányban, míg apadáskor homorú (1.2—8. ábra). A Mississippi folyón egy heves áradáskor keletkezett domborulat elérte a 2 métert is [99]! Stookek [170] az egyetlen vízszintemelkedésből (vagy süllyedésből) álló félhullámot monoklin emelkedő hullámnak nevezte. A magányos vagy monoklin hullám az alakját nem változtatja, és így felszínének minden egyes pontja dinamikai egyensúlyban van (1.2 — 9. ábra). Ha a meder nem prizmatikus (pl. természetes vízfolyásnál), monoklin hullám nem alakulhat ki. A monoklin hullám felszínének minden egyes pontja állandó Wm sebességgel halad lefelé, melynek értéke ahol Q a vízhozam, F a szelvényterület az 1 — 1, ill. a 2 — 2 szelvényben (1.2—9. ábra). (1.2-14) \l 46
