Kozák Miklós: A szabadfelszínű nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógépek felhasználásával (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977)
Első rész. A szabadfelszínű permanens és nempermanens vízmozgások elmélete - 1. A szabadfelszínű permanens és nempermanens vízmozgások
hurokgörbének nevezzük, mely a Q, h koordinátasíkon nem esik egybe a vízmozgás permanens állapotához tartozó vízhozamgörbével (1.2—2b ábra). Az 1.2—2a ábrán összefoglaltuk a h = h(t) árhullámkép és a hozzá tartozó hurokgörbe legfontosabb jellegzetességeit. A t0 időpontig a vízmozgás permanens. E pillanattól kezdve a vízszint fokozatosan emelkedik, és a vízmozgás nempermanenssó válik. Ennek egyik fontos következménye, hogy a permanens állapothoz tartozó felszíni esés értéke a tl időpontig — amíg a vízállásváltozás növekedett — állandóan növekszik. A változó felszíni esés pillanatnyi értéke a tx időpontban éri el maximumát. Mivel a t0—időintervallumban a vízállás, a nedvesített szelvény- terület és a felszíni esés állandóan növekedett, természetes, hogy a v középsebesség, és így a Q vízhozam is állandóan növekszik. A t3 —tl időintervallumban a vízállás tovább növekszik, és a t3 időpontban éri el a ámax-ot. Ez alatt a felszíni esés állandóan csökken, és közeledik az eredeti értékéhez (J —► i). A keresztszelvényen átfolyó pillanatnyi vízhozam értéke nagyobb, mint a permanens állapotban átfolyó. A nempermanens állapotban átfolyó vízhozamot kifejező hurokgörbe tehát a permanens állapothoz tartozó vízhozamgörbétől jobbra helyezkedik el. Bizonyítható, hogy a tetőzés pillanatában (ámax) a felszíni esés értéke még nagyobb, mint a permanens vízmozgásnál (J > i), miért is e pillanatban a vízhozam értéke is nagyobb, mint a tetőző vízálláshoz tartozó permanens vízhozam (Q ^>Q0). A nempermanens állapothoz tartozó Q vízhozam értéke jó közelítéssel [100]: Q = Q o Qph}'■ 2 iw3J (1.2-4) 1.2—2. ábra. A h = h(t) árhullámképhez tartozó Q és v hidraulikai jellemzők idő- és vízállás menti változásának összefüggései 39
