Kozák Miklós: A szabadfelszínű nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógépek felhasználásával (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977)
Első rész. A szabadfelszínű permanens és nempermanens vízmozgások elmélete - 1. A szabadfelszínű permanens és nempermanens vízmozgások
1.1.3.1. A nempermanens vízmozgások kialakulása természetes feltételek mellett A természetes lefolyási viszonyok időben változó jellegének egyik leggyakoribb és egyben legbonyolultabb esete a vízgyűjtőterületre lehulló csapadékössze- gyülekezése. A csapadékvizek összegyülekezósi folyamatának ismerete nélkülözhetetlen a vízgazdálkodás számos területén, de különösen az előrejelzéshez, melynek egyik legfontosabb alapadata az elemi vízgyűjtőterület-sávokról lefolyó fajlagos vízhozam időmenti változását kifejező q — q{t) vonal menti terhelés [164]. A felszínre hullott csapadékvíz vonal menti terhelésként érkezik a patakokba, ill. a gyűjtőcsatornákba, melyek egyre magasabb rendű folyókba ömlenek, miközben árhullámot hoznak létre [104]. A felszíni lefolyás során gyakran alakulnak ki természetes tavak, tározók, melyeknek vízháztartási és lefolyási viszonyait a nempermanens áramlás elméletén alapuló matematikai modellek segítségével számíthatjuk megbízhatóan. A Vízrajzi Szolgálat egyik legfontosabb gyakorlati feladata a folyók vízállásának előrejelzése, melytől rendkívül fontos kérdésekre várunk választ: tudni akarjuk, hogy a folyó egyes keresztszelvényeiben az idő függvényében milyen vízállások (z) és mekkora vízhozamok (Q), ill. középsebességek (v) lesznek a levonuló árhullám során. Matematikai szempontból ez a z = z(x, t)] Q = Q(x, t); v = v(x, t) (1.1 — 8) függvények ismeretével azonos. Figyelembe véve egyrészt az előrejelzés népgazdasági és társadalmi jelentőségét, másrészt azt a tényt, hogy a nempermanens áramlások elmélete lehetőséget nyújt a problémáknak a mainál sokkal megnyugtatóbb megközelítésére, ez a körülmény aláhúzza a témakör fontosságát. 1.1.3.2. A nempermanens vízmozgások kialakulása mesterséges beavatkozások hatására Nempermanens vízmozgásokat mesterséges beavatkozással, vízépítési műtárgyakkal hozunk létre. A vízfolyások lefolyásának szabályozásával gyakran találkozunk a folyami- és üzemvízcsatornás vízerőtelepek változó terhelésű üzeménél. A napi energiaigény a gyakorlatban ui. a fogyasztók részéről nem állandó értékben, hanem csúcsokban jelentkezik. Tekintettel a hő- és vízerőtelepek kooperációs lehetőségére, a vízerőműveket az állandó értékű energiatermelés helyett sokkal gazdaságosabb változó terheléssel, a fogyasztók igényeihez igazodva üzemeltetni [88, 97, 168]. A vízerőművek változó energia- termeléssel jellemzett üzemét a továbbiakban egyszerűen csúcsüzemnek nevezzük. A csúcsüzem ideje alatti változó hidraulikai viszonyokat azért kell részletesen tanulmányozni, hogy tisztázzuk a vízhozam, a hasznos esés, és a teljesítmény alakulását a változó hidraulikai viszonyok mellett; az időben és a térben változó sebességi viszonyoktól függő hordalékszállítási és lerakódási viszonyokat a vízerőmű al- és felvizóben; az al- és felvíz különböző keresztszelvényében keletkező maximális vízszintemelkedést vagy süllyedést, ezek időmenti változását és az ettől függő parterózió mértékét és hajózási viszonyokat. 3 Kozák 33
