Kozák Miklós: A szabadfelszínű nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógépek felhasználásával (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977)
Összefoglalás
alapelveit mutattuk be. A 4.1.5. alatt ismertettük és megadtuk az implicit eljárás fontosabb szubrutinjait. A 4.1.6. alatt számpéldákon hasonlítottuk össze az explicit és implicit eljárásokat. A számítási tapasztalatok azt igazolják, hogy gyors vízállás változások esetén az implicit módszerek általában pontatlanok. Ha azonban az implicit módszernél olyan kis Ax, At hálózatméreteket alkalmazunk, amely megfelel az explicit módszerre előírt Courant—Friedrich—Lewy-féle stabilitási feltételnek (3.1 — 61. egyenlet), akkor, és csakis ebben az esetben, az implicit módszerek is alkalmasak a gyorsan változó vízmozgások számítására. A 4.2. részben a mellékágas vízfolyások számítási módszerét, alapegyenleteit és a lineáris egyenletrendszer megoldásának alapelveit ismertettük. A 4.3. részben az explicit és implicit eljárásokat hasonlítottuk össze a számítási eredmények, a számítási és mérési eredmények, a számítások gépidőszükséglete és a módszer megválasztása szempontjából. Az 5. fejezetben az összetett szelvényű medrekben kialakuló nempermanens vízmozgások számításával foglalkoztunk. A hidraulikai jelenséget egydimenziós áramlásként fogtuk fel. Az 5.1. és 5.2. részben röviden összegeztük az ilyen áramlások fontosabb jellegzetességeit és a közelítő számítás problémáit, nehézségeit, ill. lehetőségeit. Az 5.3. részben a kezdeti és határfeltételek alapfogalmaival és meghatározásával foglalkoztunk. Az 5.4. részben az összetett szelvényű medrekben kialakuló nempermanens vízmozgások különböző közelítő számítási eljárásaival foglalkoztunk. Az 5.4.1. alatti részben a sztatikus eljárást ismertettük, melyről megállapítottuk, hogy igen pontatlan, mivel a hullámteret, csak mint tározót veszi figyelembe, és így nem számol annak vízvezető képességével. A 5.4.2. alatt ismertetett félsztatikus eljárás a főmeder és a hullámtérre vonatkoztatott közópsebességen alapszik. Az eljárás alkalmazásának egyik általános feltétele, hogy a szelvény F, B, R és K hidraulikai jellemzői a Z vízállás mentén folytonos deriválható függvények legyenek. Ha ez a feltétel nem teljesedik, továbbá a vízállásváltozás gyors, a módszer alkalmazása — a szerző számításai tapasztalata szerint — nehézségekbe ütközik. Az 5.4.3. alatt ismertetett új féldinamikus eljárás lényege, hogy úgy a főmederben, mint a hullámtéren a helyi érdességi viszonyoknak megfelelő egydimenziós áramlást tételez fel. Az eljárás ebben a formájában csak olyan esetekben alkalmazható, amikor a hullámtéren mindenhol vízborítás van. Ha ez a feltétel nem teljesülne, akkor megvan a lehetőség arra, hogy a teljes folyót jellemző szakaszokra osszuk és a számítást ennek megfelelően szervezzük. Az 5.4.4. alatt vázoltuk egy olyan dinamikus eljárásnak a lehetőségét, amelyik a keresztirányú eséseket is figyelembe veheti. Az 5.5. alatt megadtuk az összetett szelvényű medrekben kialakuló nempermanens vízmozgások számításának legfontosabb szubrutinjait. Ennek egyik része a szelvényjellemzők, ill. az egyenletállandók számítását, másik részük a lineáris egyenletrendszerek megoldását szervezi. Az 5.6. alatti részben a különböző eljárások számítási eredményeit hasonlítottuk össze. A számításokat CDC-3300-as digitális számítógépen végeztük FORTRAN-IV nyelven írt programokkal. A programokat a 8. fejezetben ismertetjük. A könyv második része (6., 7. és 8. fejezetek) olyan gyakorlati példákat mutat be, melyekhez teljesen komplett programcsomagok tartoznak. Valamennyi 300
