Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
9. Vízlépcsők és műtárgyaik
AZ ismeretében a B értékét a (9.1)-bői számíthatjuk. Ha Q . = o min = 0, akkor a gát Zq koronaszintje a minimális vizkivételi szint. A (9. 2)-ben ekkor K = 0 és igy Z = Z . . Ebben az esetben a B közvetlenül számit- ° o min — ható a (9.1)-bői. Az m. átbukásu tényezőt a Hirdaulikában tanultaknak megfelelően határozzuk meg. Gyakori eset, hogy a Z - Z . vizjáték betartásához olyan széles 1 max min bukőgátra volna szükség, hogy az már nem gazdaságos. Ekkor felvesszük a gazdaságosan még megengedhető Bmgx értékét (ami rendszerint azonos a vizfolyás szélességével) és vegyes gátat tervezünk (lásd a 9.2.3 alatt). AZ - Z . vizjáték csökkentését elérhetjük még a bukóéi hosz- max min szuság növelésével úgy is, hogy a gát nem szélesebb a vízfolyásnál (oldal- bukó, Íves és törtalaprajzu bukó stb.) Ilyen megoldás látható a 9.14 ábrán, mely a Keleti Főcsatorna végső árapasztó A bukógát célja, hogy akár kezelési hibából, akár a 100 km hosszú csatornán a hosszában fújó szél hatására a túlzott mértékben megemelkedett csatorna vizszintjét automatikusan szabályozza. A csatorna Uritő zsilipekkel összeépített bukó, mint látható igen kedvezően van elhelyezve a csatorna közepén, a vasbeton utófenék kisterü- letü- és az egymás fölé bukó viz kedvező energiaátalakulással megy át az áramlásba. 9.14 ábra A Keleti Főcsatorna végső árapasztó és leürítő műtárgya 133
