Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
8. A vízjárás szabályozása tározónál
A bukógátra a 8.3.7. 5 alatt ismertetett elvek alapján meghatározott vízhozam lesz a mértékadó. A bukőgát koronaszintje megegyezik a tározási szinttel (Z ). Tervezési feltételekből adott a maximális tározási szint o is (Zm). A bukóképlet alapján: Q = m B |Í2g (Z -Z )3/2 (8.25) m o melyből a bukógát B_koronaszélessége meghatározható. Itt kérdéses lehet az m átbukási tényező értéke [jJ, 22, 25, 38, 4áJ. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tározó mértékadó árvizéből a bukőgátra mértékadó Q,, Z és B meghatározása együttes, komplex feladat, melynek cl m során a Z változtatásával B is változik, m Az elvezető csatorna (surrantó) vagy oldalcsatorna hidraulikai méretezése a surrantók [_23, 9] vagy lépcsős energiatörő berendezések elvei szerint méretezendők [22, 25, 38^ . Az alvizi mederhez történő csatlakozás sik vagy süllyesztett utófenék vagy fenéklépcső méretezési probléma [22^] . A homlokbukók gyakori hátránya a hosszú bukóéi (B) és az elvezető csatorna túlságos költséges volta. (8.25 ábra) 8.6.2.2 Oldalbukó Völgyoldalban elhelyezett olyan csa tornaszerü mélyedés, melynek a tározó felé eső partvonalának szintje megegyezik a normális tározószint tel (8.26 ábra). Árvízkor a viz bebukik a gyűjtőcsatornába, amelyből oldalcsatornán keresztül jut az alvizbe. Alacsony gátaknál gazdaságos megoldás, mivel ilyenkor azárapasztő burkolt mederként megépíthető. A gyűjtőcsatorna hidraulikai méretezése kettős feladat. Előbb az oldabukő_B hosszúságát vesszük fel. A tározó árapasztójára mérékadó Q vízhozam (és Z ) érték a számításból kiadódik. Ezután, a gyűjtőcsatornát m lineárisan terhelő q = Q/B. A gyűjtőcsatornát, mint olyan nyiltfelszinü csatornát méretezzük, amelyik a B hossza mentén q [^m^/sjfajlagos vízhozammal van terhelve. Az energia egyenlet a csatorna 1. és 2. keresztszelvényére: (8.27/c ábra). (8.26) 70
