Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
8. A vízjárás szabályozása tározónál
depressziós görbék 8.17 ábra Szivárgás földgáton át vízzáró altalajon Ha a gát anyaga pl. durva kavics volna az utóbbi eset nem feltétlenül következik be, de az átszivárgó viz mennyisége olyan értéket érne el, ami lehetetlenné tenné a tározást. Bár valamivel kedvezőbb a helyzet, amikor a gát alatt vízáteresztő talajréteg van (8.18 ábra), de a gát összeomlása, vagy a tározó vizének az áteresztő talajon történő elszökése (vagy mind a kettő) gyakorlatilag elkerülhetetlen. Kivételesen ritkán előforduló jó építőanyag és igen kedvező csekély áteresztőképességű altalaj szükséges ahhoz, hogy a homogén testű földgát a nagy szelvényméretek miatt gazdaságos legyen. A gátra nehezedő viznyomás hatalmas erővel nyomja a gátat; az átázott töltésnek nemcsak a fajsulya lesz kisebb, hanem a súrlódási szöge is lecsökken. Az átázott gát statikai ellenállóképességét teljesen elvesztheti és nem megfelelő méretek mellett összeomolhat. Az elmondottak természetesen nem jelentik azt, hogy a földgátak építése nem gazdaságos. A mérnöki tevékenység lényege éppen abban áll, hogy a fent vázolt nehézségek ellenére a földgátakat olyan szerkezeti elemekkel látja el, amelyek biztosítják a gát állékonyságát és vízzárását, gazdaságos méretek mellett. E tekintetben igen döntő a gáttestben kialakuló szivárgó talajvíz felszínének, vagyis szivárgási vonalának helyzete, amit a gáttest49
