Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

11. Vízerőhasznosítás

A vizerőmü évi energiateljesitménye a (11.4) alapján, a vizsgált évben:

E = 8760 P= 8760 -8.Q.H [kW.] (11.7)

kérdés azonban, hogy a vízerőművet mekkora vízhozam emésztésre építjük ki? (Lásd részletesebben a 20. és 28-ban).

A kiépítési vízhozam (Q ) az a legnagyobb vízhozam, amelyet vizerő- telep turbinái együttesen teljes nyitással nyelni tudnak. Meghatározása mélyreható gazdaságossági vizsgálat eredménye. Közelitő számításhoz ilyen vizsgálatot nem végezhetünk el, ezért a megépült vízerőművek kiépítési mértékét vehetjük alapul. Korszerű folyami tározás nélküli vagy csak csekély tározással rendelkező vízerőművek kiépítési mértéke a 25 - 40% tartósságu vizhozamérték^k között van. Ha a pillanatnyi vízhozam (Q) értéke Q < Q^, akkor az összes vízhozam hasznosítható, ha azonban Q > Q^,

akkor, mivel a hasznos esés csökken, a turbinák nem képesek nyelni az érkező Q > Q vízhozamot.

A turbinák más más vízhozamnál és esésnél eltérő hatásfokkal üzemelnek. Ezért a turbinák szerkesztésénél kiválasztanak egy olyan legkisebb hasznos esést, (H^), amelynél a teljesen nyitott turbina az előirt fordulatszámmal a kiépitési vízhozamot emészti és ezt szerkesztési esésnek (H^) nevezzük (11.7/c ábra).

Mivel a szerkesztési esésnél kisebb eséseknél (H < Hf) a turbinák nem képesek a kiépitési vízhozamot nyelni, ezért a teljesítmény számításánál ezt a hatást közelítőleg vesszük figyelembe.

A közelítés lényege, hogy a hasznos esések tartósságiábráját redukáljuk (11.7/c ábra) Lúd in szerint a H < szakaszon:

H = H - ~~ (H. - H) (11.8)

r z t

Az évi energia termelési görbe egyes ordinátáit E(t) ezután a (11.3) összefüggés alapján határozzuk meg és a kapott pontok összekötésével kapjuk meg az E(t) teljesítmény (kucsma) görbét (11.7/c ábra).

A gyakorlatban a teljesítmény görbét legalább 3 jellemző (szársz, átlagos és nedves) évre is el kell készíteni [20J .

283