Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
8. A vízjárás szabályozása tározónál
gátől és az uralkodó szél sebességétől és irányától. A jég szintén okozhat parteróziót. Általános tapasztalat, hogy 1:3-as hajlás esetén a partok elég stabilak. A tározók vizszintjének hirtelen süllyedése is okozhat parteróziót Partomlás következik be, ha a talajvizszint süllyedése nem tudja követni a tározó vizszintjének gyors süllyedését és a talajviznyomás erősebbnek bizonyul, mint a talaj kohéziós ellenállása. A tározőtér védelmére elsősorban ivóviztárolás esetén, a partmentén, véderdő sávot célszerű telepíteni. 8.3.4 A gát szelvényének geológiai vizsgálata A gát szelvényének, a szorulatnak geológiai vizsgálata sztatikái és szivárgási szempontból igen fontos. Dombvidékeinken a legváltozatosabb alapozási és viztartóképességi adottságokkal találkozunk. Az eruptiv és üledékes kőzetek a legváltozatosabb vetődésekkel szabdalt formákban szolgálnak völgyzárógátjaink alapjául és épitési anyagául. Ezért általában körültekintő, hosszadalmas és költséges feltárási munkára van szükség. Sztatikái szempontból ismerni kell a gát alatti talaj rétegződését, az egyes talajrétegek megengedett feszültségeit, konszolidációs jellemzőit a talajrétegek dőlési irányát; a teherbirő - szálban álló - kőzet mélységét és talajmechanikai tulajdonságait, a lejtőtörmelék helyzetét, a gát oldalbekötésének lehetőségét, és a kőzet rétgeződését. Néha a szélesebb völgyszo- rulat (8.3. /b ábra) kedvezőbb lehet, mint a szükebb, ha annak két oldalán törmelékkup (vagy lerakődott löszréteg) helyezkedik el (8.3/a ábra). Ugyancsak óvatosságra int a kőzetek völgyfenékmenti dőlése is (8. 3/d ábra). A gát stabilitása bizonytalanná válhat, ha a rétegződések a völgy felé dőlnek, mert előfordulhat, hogy valamelyik alsóbb rétegben csúszó felület alakul ki és az egész gát megcsúszhat, összedőlhet (pl. a Francis völgyzárógát esete). A sztatikái vizsgálat céljából teljes alapozási tanulmányt kell készíteni. A gát alatti talajrétegeket szivárgás szempontjából is meg kell vizsgálni. A szivárgási sebességnek a kritikus érték alatt kell lennie és az átszivárgó vízhozamot is egy még tűrhető érték alá keli szorítani. Ezt a kérdést a műtárgyak alatti szivárgás hidraulikai törvényszerűségei szerint kell vizsgálni. A helyszíni vizsgálati módszerek nyújtják a viszonylag legmegbízhatóbb adatokat különböző talaj - és kőzetrétegek vizáteresztőképességére vonat- kozőan. o vízvezetőre-egek vizsgálatára, pl. a k Qcm/sec Játeresztőképes- segi együttható meghatározására a próbaszivattyuzás módszere alkalmazható. Rossz vizvezető és vízzáró talajok, ill. kőzetek vizvezetőképességét nyeletesi kísérletekkel becsülhetjük meg. 20
