Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
8. A vízjárás szabályozása tározónál
A tározók egyik legfontosabb jellemzője annak reljesitőképessége, amit azonban csak a vízfolyás és a fogyasztási jellegörbék együttes és részletes elemzésével tudunk értelmezni (lásd később). A továbbiakban először áttekintjük a tározók létesítésének topográfiai, mérnökgeológiai és alapozási problémáit és csak ezután foglalkozunk a tározó hidrológiai méretezésével. E tekintetben részletesebben megvizsgáljuk a tározó vízgyűjtőterületét, a medencét és a gát szelvényét. 8.3.2.1 A tározó geológiai vizsgálata A tározó vízgyűjtőterülete domborzati jellegének, anyagának, alakjának és vizjárásviszonyainak rendkívül nagy jelentősége van a tározó léte, üzeme és gazdaságos létesítése szempontjából. A vízgyűjtőterületre lehulló csapadék időbeli lefolyása nagymértékben függ a vízgyűjtőterület alakjától, a lejtési viszonyoktól, a talaj áteresztő képességétől és a növénykultúrától [2] . A számításoknál figyelembe kell venni, hogy a domborzati és a geológiai vízgyűjtő határa néha eltér egymástól (8,2/d ábra). Nem fagyott talajon és enyhe lejtőjű domboldalon a lassú eső csapadéka a geológiai vízgyűjtőterületről folyik a tározó völgye felé. Ezért a kis és minimális vízhozamok meghatározásánál a geológiai, az árvizhozamoknál (heves lefolyás) pedig a domborzati vízgyűjtő területet szokás számításba venni. A geológiai és a domborzati vizgyüjtőtterület közötti különbség a fentiektől teljesen eltérő és különösen nagy jelentőséggel bir karsztvidék esetében. E probléma helyszíni tanulmányozása elengedhetetlen. A vízgyűjtőterületről a tározóba érkező vízhozamok időbeli eloszlását a fentieken kívül döntően befolyásolja a vízgyűjtőterületet alkotó kőzetek viz áteresztőképessége és ezek térbeli elrendeződése. A vízgyűjtőterület áteresztőképesség szempontjából lehet: vízzáró, féligáteresztő és áteresztő kőzetekből. A gyakorlatban a vízgyűjtőterület geológiai felépítése rendszerint inhomogén, ami külön óvatosságra int. A vízzáró jellegű (agyag, eruptiv kőzet, kristályos pala, tömött karszt kő) vízgyűjtők szélsőséges vizjárásuak: a lehullott csapadék gyorsan és csak nem teljes mennyiségben lefolyásra kerül, beszivárgás, talaj víztározás lényegében nincs, és száraz időszakban a vízhozam teljesen lecsökken vagy esetleg meg is szűnik. Féligáteresztő jellegű (finom homok, repedezett kőzet, mész és dolomitkőzet) vízgyűjtők kiegyenlítettebb vizjárásuak: a lehullott csapadék egy része átmenetileg a kőzetek pórusaiban tározódik és igy a lefolyás időben elhúzódik, de a területre lehullott csapadék egy része szivárgás utján el is vész. 16
