Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

9. Vízlépcsők és műtárgyaik

gátakat még az Oderán is látni néhány helyen. A gát kezelése akkor nehézkes, ha üsző gerenda, vagy fatörzs kerül a táblák elé és ezt kell onnan eltá- volitani.

Hasonló régi megoldást mutat a 9. 56 ábrán a gibárti duzzasztőgát nyílása. A nyílást három részre osztották két elbillenthető oszloppal és igy csökkentették az elzáró táblák fesztávolságát. Az oszlopok elbillentésé- re azért volt szükség, hogy megkönnyítsék a jég levonulását. A számok jelentése: 1 = felső tartőgerenda (süveg-gerenda) acélból, 2-3 = táblák, 4 = a felső tartógerendához rögzített merev oszlopok,, 5 = elbillenthető oszlopok,

6 = csuklók, amely körül az oszlopok elbillennek, 7 = lánc felerősítésének helye az elbillenthető oszlopokon. A lánc segítségével emelik újra ki az oszlopokat a vizfenékről, akkor ha a jég elvonult. A lánc olyan hosszú, hogy ha az oszlopok a fenékre vannak feitet e, akkor a lánc is végigfekszik a fenéken és a pillérek mellett a horonyban kerül a partra. Mai felvonószerkezetekkel lényegesen gazdaságosabb és egyszerűbben kezelhető volna a gát, ha egyetlen táblából állana. Az elzárótábla egyébként kettős, a 2-es jelű tábla, a 3-as jelű elé süllyeszthető, uszadékok és kisebb mennyiségű jég átbocsátására. Felemelésnél azonban a 2-es jelű tábla belekapaszkodik a 3 jelűbe és azt magával viszi,

9.56 ábra *

A gibárti (Hernád) lefektethető gátoszlopu táblásgát metszete (a) és gátszelvénye (b)

189