Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

9. Vízlépcsők és műtárgyaik

A 9.25 ábrán a fenti erők közül a főbb viznyomásokat, vizterhelése- ket, a felhajtóerők és a gát önsúlyát vettük figyelembe. A surlődő és koptató erőket inkább a szerkezetek kopásállóvá történő kiképzésével vesszük figyelembe.

A talajreakció eloszlás meghatározása céljából előbb meghatározzuk az aktiv erők (Gj, G^» V) támadás- pontjait (a, b, c), majd ezen függőleges

erők R eredőjének támadáspontját.

Gja + G2b + Ve

r: gi + s+v

Az R = Gj+ G2 + V - eredő excentricitása; e = —— - r.

Az R hatására (excentrikus nyomás) keletkező szélső nyomások értékei (9.25 ábra):

(1 +

6e

L

(1.19)

Ehhez előjelhelyesen kell hozzáadni a gát homloklapjára ható H viznyomatékáből származó nyomást:

P3 = 6 M

(1.20)

A gát alaplemezeinek méretezése szempontjából mértékadó megoszlő terhelés p , p és p értékeiből határozhatjuk meg a S' és 6" szélső 1 Z o ÍZ

reakció értékeket.

A G“j és S' terhelésnek egy részét azonban a felhajtóerő (f^, f2) veszi fel és csak a maradék

6

1

a tényleges talaj reakció. Ha viznyomás nincs, a talajreakció ekkor a legnagyobb:

II II

155