Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

9. Vízlépcsők és műtárgyaik

9.2.2. 4 Állógátak statikai vizsgálata

A következőkben áttekintjük néhány fontosabb tipusu állőgát statikai vizsgálatának főbb alapelveit. Az állőgátakra ható erők:- viznyomás,- a gát önsúlya,- felhajtóerő és- talajreakciő.

9.2.2. 4.1 Sulygátak minimálháromszöge

Beton sulygátak statikájával azért is kell foglalkozni, mert ezek az alapelvek a gátak statikájának az ABC-jét adják. Két fő esetet vizsgálunk; a vízzáró és vízáteresztő altalajra helyezett egyszerű háromszögprofilu álló sulygátat.

Vízzáró altalajra helyezett, viznyomással terhelt beton sulygát alatt (teljes tapadás esetén) felhajtóerő nem keletkezik és a gát teljes súlyát (G) a talajreakció veszi fel (9.23/a ábra). Két szélsőséges terhelési eset van: a gátkoronági érő h viznyomással terhelt és a viznyomás nélküli. A talaj reakciót akkor használjuk ki legkedvezőbben és biztonságosan, ha annak ábrája háromszög. Ekkor az R eredő, vizterheléssel ab alapszélesség hátsó, anélkül az első harmadában támad (9.23/a ábra). A méretezés feladata a legkedvezőbb b - gátalapszélesség meghatározzása. A 0 pontra felirt nyomaték:

a H és G értékek behelyettesítésével és rendezve, kapjuk a minimális gátszelvény b/h = tg a szögét:

(9.17)

■*

A maximális élfeszültség értéke az egységnyi felületet terhelő betonoszlop súlyával azonos.

6"

max

2G

b

(9.18)

147