Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

9. Az Árkus II. keresztezési műtárgy hibái és felujítása

9. AZ ÁRKUS II. KERESZTEZÉSI MŰTÁRGY HIBÁI ÉS FELÚJÍTÁSA

9.1 A műtárgy leírása

A mezőgazdaság extenziv fejlesztése lehetőségeinek kiaknázásaként a Hortobágy mezőgazdasági hasznositását is célul tűzték ki. A puszta öntözéses gazdálkodással való javítását hazánk szocialista mezőgazdasági fejlődése fontos lépcsőjének tartották.

Tiszakesziből, Halastői-tápcsatorna néven indult ki a Hortobágy halastavait ellátó csatorna, melyből nagyjából DNY-ra ágazott el az akkori Nyugati főcsatorna, amely a Hortobágy dél nyugati-nyugati részén elterülő nagy gazdaságok vízellátását oldotta meg. Ugyanakkor a káros belvizek levezetését erről a területről az Árkus-főcsatorna biztosította (9-1. ábra).

Az öntöző főcsatornák vonalvezetési elveinek megfelelően a Nyugatifőcsatornát - kihasználva a természetes magasabb terepvonulatok adta előnyöket - magasan kiemelve tervezték és építették. Az Árkus-főcsatornával való kereszteződését ötletesen két egymásra merőleges "U" szelvényű vasbeton csatornaszakasz "emeletes" elhelyezésével oldották meg. (9-2.és 9.3. ábrák).

A kereszteződésnél az Árkus fenékszintje 85,60 mAf, mig a Nyugatifőcsatornáé 88,69 mAf. A fennálló mintegy 3 m szintkülönbséget hidalta át a tervezett műtárgy. Fentieken kívül azt is megoldották, hogy a Nyugatifőcsatorna egy zsilipen, illetve túlfolyón keresztül az Árkusba is tudjon öntözővizet adni, tekintettel arra, hogy az Árkus-főcsatorna - a belvizes időszakon kívül - öntözővizet is szállított.

9.2 A keresztezési műtárgyon észlelt hiányosságok

A műtárgy határidőre készült el, de már az üzemelés kezdetkor olyan hibák jelentkeztek, amelyek kétessé tették használhatóságát. A fellelhető dokumentumok alapján megállapítható, hogy az Árkus felett átvezető vasbeton csatornahíd és a hozzá csatlakozó idomított terméskőburkolattal ellátott függőmeder nem biztosított kellő vízzárást, a túlságosan rövid szárnyfalak nem növelték kellően a szivárgás hosszát. Maga a vasbeton szerkezet sem volt vízzáró. A tervezés és építés 1950-52 között történt. Az üzemelés beindításakor jelentkező káros szivárgások, csurgások és a földmű megmozdulása jelezte a fenti hiányosságok összességének együttes hatását. Ezért azonnal elrendelték a műtárgy javítását.

107