Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
1. Földgát surrantós árapasztó műtárgyának meghibásodása
esetén minél kevésbé veszélyeztesse a levonuló árvíz a környező terepet. Jő példája ennek az árvízvédelemben kifejlődött lokalizáló vonalak rendszere, amelyeket kiépítünk, ill. készenlétbe tartunk arra az esetre, ha valahol a fővonalban szakadás van, még akkor is, ha meg vagyunk győződve, hogy a fővédvonalakat a legnagyobb árvíz ellen is kiépítettük és azokon az árvíz ideje alatt a legnagyobb árvíz ellen is a legtökéletesebb védekezést folytatjuk. Ilyen módon az esetleg bekövetkező katasztrófa gazdasági kihatásait a lokalizáló gátak a viszonyokhoz képest a minimálisra csökkentik. Hasonló a vésztározők szerepe az árvédekezésnél. 1.2 Egy árapasztó műtárgy meghibásodása Vizsgáljuk az 1-1. ábrán vázolt árapasztót, amelyik a várható legnagyobb árvízre volt méretezve olymódon, hogy a helyesen számított tő- vizszin ebben az esetben 3,80 m magasságban alakult volna ki. A valóságban azonban ennél lényegesen magasabb tóvizszin mellett sokkal nagyobb árvíz vonult le és az árapasztót tönkretette. Itt, ha az előbbiek szerint egy katasztrófális árvíz esetén meg akartuk volna védeni az árapasztőmütár- gyat, akkor helyes lett volna a műtárgyat 4,30 m magasságú tővizszinnek megfelelő vízhozamra méretezni, ami nem jelentett volna lényeges anyagtöbbletet, és ezenfelül a földgát koronájának kialakításával ;elérni azt, hogy ennél magasabb vizszint esetén a gát ellentétes végénél induljon meg a vízfolyás a gáton keresztül. Ha itt kellő széles, alacsonyabb gátszakasszal indítjuk meg a viz átfolyását, akkor az egy jól gyepesített gátnál, ha még figyelembe vesszük a terepealakulatokat és a gát bekötését a lankás dombokba, akkor valőszinü, hogy még az elsodort föld is kisebb mennyiségű lett volna egy ilyen bukásnál, mint a valóságban volt a talajtörés-szerű kimélyU- lés az árapasztó helyén, amely az egész árapasztót összetörte. Az összetört árapasztó vizsgálata minden esetre megállapította, hogy a tő vizszine magasabb volt a számítás alapjául szolgáló 3,80 m magasságnál, de még nem érte el a most javasolt 4,30 m magasságot. Egy ilyen mértékű túllépése a számított vízmagasságnak nem szabad, hogy katasztrófát okozzon, helyes biztonsági tényezők felvétele esetében, azonban a műtárgy elpusztulásánál olyan terhelések is közrejátszottak, amelyeket csak becsülni lehet és amelyek nagyságát, vagy figyelembe vételét az utóbbi években szabályzatok, vagy típus számítások nem Írják elő. Érdekes, hogy ilyen tipusu árapasztóknál nemcsak hazánkban, hanem külföldön is kedvezőtlen tapasztalatokat szereztek az utóbbi években és ezért kiterjedt kísérletek folytak a pusztulás okainak megállapítására. Az okok két fő csoportra összpontosithatók: az egyik csoport a rohanó víznél előálló ütésszerü nyomásingadozások okozta hibák; a másik a műtárgy alatt és környezetében a szivárgás okozta talajvizállás és talajvizáramlás nem helyes értékelése. 8
