Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
14. A Túr folyó torkolati bukója
A műtárgyon és a hozzá csatlakozó utófenéken, valamint az alvizi medren a műtárgy megépítése után a fenntartások során javításokat, erősítéseket és átalakításokat hajtottak végre. A 30-as években az utómeder erős kiszélesedése ellen szádfalazást alkalmaztak, az utőmeder kétoldali rézsűjében, merőlegesen az utómeder tengelyére. A sarkantyuszerUen elhelyezett szádfalak és a műtárgy között, valamint közvetlenül a szádfalak alatt kőszórásból készült rézsűt alkalmaztak és a szádfalak tetejét a rézsűk szintjében levágták. (14.2, fénykép). A célja ennek az építésnek az volt, hogy meggátolják a aknaszerU, vagy katlanszerU kiszélesedését az utőmedernek, amilyen utőmeder szélesedés ebben az időben számos hazai zsilipnél és gát alatt tapasztalható volt (Rába- gát, ikervári vizierőmü, kesznyéteni vízerőmű, stb.). A fenntartások során több Ízben kellett követ pótolni az utőmeder kőszórásában és egy ízben a balprati szárnyon, a szárnyfal alatt mutatkozott erősebb szivárgás. Akkoriban az átszivárgás megszüntetésére, a szárnyfal előtt megerősítették a kőrakatot, és agyagteritést alkalmaztak a felvizi oldalon. Ennek folytán jelenleg a felvizi oldalon a rézsücsatlakozás magasabban van, mint amint azt a Vízügyi Közleményekben látható metszet mutatja. 1973-ban fejeződött be az utómeder biztosítása sodronyhálős kőmüvek- kel (Gabion) és a csatorna és a Tisza-meder csatlakozásánál egy hasonló "O" vízig terjedő keresztgát készült. (Merőlegesen a csatornatengelyre.) Ilyen módon jelenleg a kőszórással burkolt utómeder a vasbeton utófenék után még mintegy 70 m hosszú. (14-3. fénykép). 14.3 A jelenlegi állapot A gát jelenlegi állapotában képes ezt a lépcsőt tartani, amelyik a son- kádi osztómű üzeméhez és a csatorna vízgazdálkodása szempontjából szükséges és kedvező, anélkül, hogy káros szivárgások lépnének fel a műtárgy alatt vagy mellett. Szivárgás szempontjából tehát a műtárgy a jelenlegi állapotában megfelelő. A szivárgás elleni biztonságot növeli az is, hogy az uj küszöb a Tisza parton elkészült, és igy a legnagyobb vízlépcsőt adó vizálláshelyzetek gyakorisága lényegesen csökkent. Kisviznél ugyan a kőhányás, ill. a sodronyfonatos kőmüvek között nagyobb az elszivárgás, mint a gáton átbukó vízmennyiség, amint azonban nő a Túr vízhozama, a kőmüvek duzzasztó hatása érvényesül és csökken a vízlépcső magassága. A jelenlegi műtárgy hidraulikai és utófenék erózió elleni biztonsága is lényegesen javult a néhány év előtti állapothoz. A régi műtárgynak hidraulikai szempontból hibája az volt, hogy magasabb Tisza vízállásoknál a hordaléklevezetés szempontjából kedvező előre dűlő bukófal, kedvezőtlenül vezette a vizet a Tisza vízállása által duzzasztott aivizcsatornába, és igy itt a műtárgy tervezése idején még nem tanulmányozott és figyelembe nem vett 180
