Kozák Miklós - Hamvas Ferenc: Vízépítési tapasztalatok (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1982)

39. Egy bujtató tönkremenetele

melynek következtében valószínűleg az előző állapothoz képest nagyobb nyílás keletkezett a dilatációnál.

A műtárgy kb. 8°-ot megdőlt. A dőlést előidézte az átszakadás után a műtárgy alatt keletkezett igen nagyméretű kimosás. A kimosás mélységét a könnyűbúvárok méréssel állapították meg. A búvárok felderítése szerint a csőtagok közötti kapcsolat erősen hézagos volt, és szilárd kötés nélkül (39-3. ábra).

Az Árkus áteresz kifolyási oldala - N-XIV bal töltése alatt - levő csőtag 110-150 cm-t süllyedt a keresztezési műtárgyhoz képest (39-2. és 3.* képek).

A kiűregelés itt is nyilvánvaló volt. A csőtag műtárgy felőli végén a belekerült iszap a keresztmetszetet teljesen kitöltötte. A búvárok valószínűnek vélték a cső felső vasbetonlemezének beszakadását, azonban ez nem volt bizonyítható, annál is inkább, mert a vasbeton állaga a vizsgálat szerint jó volt. A feltárás során már megtalálták az egykor beépített szádfal anyagának egy részét is.

A bizottság végkövetkeztetésként a műtárgy tönkremenetelének okát a nem kellő szakértelemmel végzett tervezésre, illetve kivitelezésre vezette vissza.

39.3. A helyreállítás

A felujitási munkálatok szinte azonnal megkezdődtek. Az Arkus főcsatornát a műtárgy helyéről egy ideiglenes csatornával elterelték, és az N-XIV-es öntözőcsatornát ideiglenesen két fölcjgáttal elzárták (39-4. ábra). A vízkárok elhárítása is azonnal megtörtént. Az illetékesek elrendelték a régi műtárgy elbontását és helyette uj műtárgy tervezésének és építésének megkezdését. Az elbontást robbantással oldották meg. A törmelék kitermelésével egyidőben kezdődött meg az uj műtárgy alapgödreinek kiemelése és a szükséges építési anyagok, felszerelések helyszínre szállítása. Az uj műtárgy a mellékelt terv szerint épül meg (39-5.* ábra). Az Árkus főcsatornába a viz leadása nem a műtárgyon át történik, hanem külön műtárggyal.

39.4. Tanulságok

1. A vízépítési műtárgyaknál különös gonddal kell megvizsgálni a szivárgás összes lehetőségeit. A szivárgás ellen térben is védekezni kell.

2. A műtárgyak egyes elemeinek csatlakozásánál az adott hatásoknak megfelelő vízzáró osztó hézagokat kell tervezni.

3. Keresztezési műtárgyaknál mindig gondolni kell arra, hogy a vizszint- kűlönbségek ott koncentráltan jelentkeznek és nagy a lehetősége a felső műtárgyból az alsóba történő átfolyásnak. A jól megtervezett és megépített védőburkolatoknak is nagy szerepűk van a műtárgyak állékonyságának biztosításában.

4. Az átázott földművek statikai állékonysága számottevően lecsökken. Különösen érvényes ez műtárgyak környezetére. Ezért a műtárgyak rongálódásának elkerülése és biztonságuk fenntartása érdekében - hacsak lehet - kerüljük el, hogy ilyenkor nehéz gépjárművek közlekedjenek az átázással legyengített földműveken és műtárgyaik felett.- 103 i