Kozák Miklós - Hamvas Ferenc: Vízépítési tapasztalatok (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1982)
39. Egy bujtató tönkremenetele
A kettős rendeltetésit keresztezési mlltárgy 1950-51 -ben épUlt az Arkus IL műtárggyal egy időben (lásd a 9. sorszámú témát). Az Árkus II. műtárgy a megépülést követő évben már meghibásodott, melynek oka a helytelen dilatációs kiképzés volt. Mivel az Árkus I. azonos műtárgyánál hasonló hibát akkor nem észleltek, ez utóbbit nem javították ki. Az Árkus I. keresztezési helye az Árkus főcsatorna 19+048 km és az N-XIV öntözőcsatorna 9+070 km szelvénye. Itt az Arkus főcsatorna fenékszintje 86,40 mAf, mértékadó vízszállítása 5,10 m^/s. Az N-XIV alatt átvezető ak- nás áteresz három részből állt: keresztezési mUtárgy (középső rész) és az N-XIV töltései alatt hozzá csatlakozó két csőtag (39-2. ábra). Az egész létesítmény helyszínen készített vasbetonszerkezet. A keresztező mUtárgy középső tagjának hossza: 16,0 m, a hozzá csatlakozókét csőszakaszé egyenként 9,0- 0,0 m és igy a mUtárgy teljes hossza: 34,0 m. Az Árkus áteresz keresztmet- szete 1,96 m x 2,43 m, sarkoknál kiékelt téglalap, egybeépítve a mellette levő vízbeeresztő aknákkal, melyek 0,70 m x 1,60 m keresztmetszetüek, fenékszintje 86,40 mAf volt. Az N-XIV főcsatornából egy táblás zsilipen keresztül lehetett vizet bevezetni a vizbeeresztő aknákba, melyekből a viz az áteresz középső szelvényébe folyt be. Az N-XIV főcsatorna fenékszintje a keresztezés szelvényében 88,78 mAf, a csatlakozó főmeder tört szelvényű. A környező terep szintje 90,30 mAf. A vizszint 91,40 mAf, a szállított vízmennyiség 4,50 m^/s. A töltés koronaszintje 92,20 mAf, koronaszélesség 3,0 m, rézsűhajlás 1:2, 1:3. A keresztezés az alábbi megoldással épült ki: Az Arkus áteresz összesen 5,0 m széles alceresztezés helyén. Az átereszre "U" szelvényt alakítottak ki, melynek "szárait” két akna képezte. Az aknák alapterUlete 5,0x5,0 m, magasságuk 3,0 m volt. A viz a két aknán át juthatott az N-XIV-bői az Árkusba. A jobb oldali aknát elzárőszerkezettel látták el, melyen áf 2,0 m^/s öntözővizet lehetett az Arkus főcsatornába és azon keresztül a Hortobágy folyóba leadni. Az akna csavarorsős acél elzárószerkezetét 1968-69-ben építették, azelőtt fatáblás elzárószerkezettel Üzemelt. A baloldali akna bukős túlfolyóval volt ellátva, az N-XIV vizszintjének szabályozása céljából. A bukóéi szintje 91,40 mAf volt. Az N-XIV öntözőcsatorna a műtárgy előtt és után 10,0-10,0 m hosszon kőburkolattal volt ellátva. Az Arkus csatornában az áteresz be - és kifolyási szelvényénél a kőburkolat 5,0-5,0 m hosszú volt. A műtárgy alaplemeze részben az állékonyság biztosítása céljából, részben a szivárgási ut meghosszabbítása miatt - a feltárás bizonysága szerint - szádfallal volt körülvéve. Az N-XIV öntözőcsatornához való csatlakozásnál a szivárgási uthossz meghosszabbítását elősegítő szerkezeti elemek nem voltak. A földmű kizárólag az aknák betonfalához csatlakozott. Az Arkus áteresz három vasbeton csőszakasza csak bitumennel kiöntött hornyokkal csatlakozott egymáshoz. A feltárás időszakában a bitumenkiöntés már csak nyomokban volt fellelhető. V ► - 99 -
