Kozák Miklós - Hamvas Ferenc: Vízépítési tapasztalatok (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1982)

37. Egy torkolati szivattyútelep tervezési és építési hibái…

A Műtárgy:- küszöbszintje 85,90 m Orsz.

A felsorolt adatokból látható, hogy a Főcsatorna Üzemi belvizszintje az év nagy részében jelentősen magasabb a Befogadó LKV és KÖV szintjénél. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gravitációs üzemmód elég gyakori, az eséskülönb ség miatt pedig elég nagy sebességek alakulhatnak ki a befogadóba történő vízbevezetésnél .

A műtárgy kiviteli munkái 1967-ben kezdődtek, átmetszésben, talajviz- szint süllyesztés mellett. A munkateret 1968 telén árvíz öntötte el, emiatt az építési tevékenységet megszakították. Az elöntés nem okozott számottevő műszaki problémát, az építési időt azonban tetemesen megnövelte.

A műtárgy környezetében a 87,50 m Orsz. szint alatt mintegy 1 m-es mós iszap, azalatt a 84,90 m Orsz. szintig sovány agyag, majd mintegy 15-20 m vastagságú, folyósodásra hajlamos szürke homokréteg húzódik.

37.2. Épitési tapasztalatok

A félkész műtárgyra való vizrávezetés 1969 szeptemberében megtörtént, annak ellenére, hogy az utómeder biztosítás nem készült el teljesen. Az uj meder kiépítésével egy időben a régi meder elzárása is megtörtént. A még el nem készült mederbiztositási munkálatokat 1970-ben kívánták befejezni.

1969 decemberében a Befogadóban jégzajlás indult meg, amely gyorsan fokozódott. A Főcsatorna betorkolási szelvénye alatt 10 km-re lévő kanyarulatban a Befogadóban zajló jég megakadt, majd fokozatosan feltorlódott, jóval a torkolati szelvény feletti folyószakaszig. Az álló jég miatt a Befogadó vizszint- je 14 nap alatt közel 3 m-t emelkedett. 1969. december 31 -én megindult a feltorlódott jég és néhány óra alatt a vizszint hirtelen mintegy 2,50 m-t süllyedt,

A jég megindulás előtt az utófeneket viz borította. A Főcsatorna felől érkező vízhozam mintegy 8 m^/s volt. A viz gyors apadását követően az utófenék láthatóvá vált. A keresztgáton lebukó viz nagy sebességgel zudult át. A jelekből arra lehetett következtetni, hogy az utófenék végén levert szádfal felső vége a helyéről elmozdult, az alviz irányába dőlt. Vélelmezhető mozgása akkor kb.

20 cm volt.

A további rongálódások megakadályozására a vizet a Főcsatorna zsilipjei segítségével más csatornákba terelték, és a lehetőségekhez mérten csak az elengedhetetlenül szükséges vízmennyiséget bocsájtották le a műtárgyon. Ennek ellenére a helyzet tovább romlott. A szádfal mögötti mintegy 30 m-es kőszórás megcsúszott, a szádfal további elmozdulást szenvedett, az utófenék aláüregelé- se megkezdődött. A megcsúszott kőszórás helyén kiüregelődés volt tapasztalható.

A torkolati műtárgy védelme sürgős intézkedéseket követelt. 1970. január 2-án szakértő bizottságot állítottak fel. E bizottság első javaslata a kőszórás sürgős, azonnali pótlása volt. Ezzel egyidőben azt is javasolták, hogy az utófenéktől mintegy 12 m-re újabb kőből épített keresztgáttal hozzanak létre egy- 60 -