Kozák Miklós - Hamvas Ferenc: Vízépítési tapasztalatok (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1982)
43. Sajó ártéri vasúti híd összeomlása
zeléséből eredő problémák játszanak szerepet. Emiatt újabban tervezendő hullámtéri létesítményeknél az egész vizgylljtő területre kiterjedő hidrológiai elemzés és a várható hidraulikai következmények alapos vizsgálata nem mellőzhető. Például szolgáljon a Sajó ártéri hid összeomlásának története. 43.1. A hid összeomlásának előzményei és okai A Sajó vízjárásáról általánosságban elmondható, hogy eléggé megbízható képünk van, hiszen a vízmércék egy részének telepítése és rendszeres észlelése már 1911-ben megindult. Elmondható, hogy a havi közepes vízállások átlagos, valamint ezek legnagyobb és legkisebb értékeinek menetgörbéje szerint a legnagyobb vízhozamok március-április-, a legkisebb vízhozamok általában szeptember-október hónapokban fordultak elő. A vízgyűjtőn lehullott csapadék - általában - nem okozott különösebb árvízvédelmi gondokat, inkább a tavaszi hóolvadást követő árviz jelentett veszélyforrást. Lényegében ez volt az általános hidrológiai helyzet 1974-ig‘. A 43-1. ábrán látható helyszinrajzon jelzett hullámtéri hidat a második világháború folyamán felrobbantották, helyette 1956-ban 4x8,00 m nyílású vasbeton teknőhidat építettek. A vízjogi engedély megadásakor a tervezőnek figye- 1 lembe kellett vennie, hogy Qi%~os valőszinüséggel előforduló árviz szintje felett 1,00 m-rel lehet az áthidaló szerkezet legalsó szintje. A tervek ennek megfelelően készültek. A hid alsó éle és a betonlapburkolattal ellátott hullámtéri szint között mintegy 2,70 cm volt a nyilásmagasság (43-2. ábra). A pillérek alapját a terepszinttől 3,00 m-re lenyúló mintegy 2,20 m széles alaptestek képezték, amelyeket szürke homokos kavicsrétegre alapozták. A fúrás szelvények tanúsága szerint felülről lefelé haladva a talaj mintegy 1,20-1,50 m-ig szürke homokos agyag, ez alatt 2,80-3„00 m rétegvastagságú szürke homokos kavics, majd a talajfeltárás határáig szürke, keménypalás száraz agyagréteg található. 1974-ben csapadékban gazdag időjárás volt a jellemző, lényegében ez vonatkozott a Sajó vízgyűjtőjére is. Az 1974. évi kazincbarcikai vízmércén észlelt vizállásváltozások idősorát a 43-3. ábrán szemléltetjük. Jól látható, hogy az átlagos hidrológiai képtől eltérően 1974 októberében egy eléggé heves árhullám keletkezett, amely az addig előforduló legnagyobb vizszintet mintegy 1,50 m-rel meghaladta. A 43-2. és a 43-3. ábra jellemző viz-, illetve műtárgy szintjeit összevetve kitűnik, hogy 1974. október 21. és 22. között a hullámtéri hid alatt teltszelvényü átfolyás, majd ezt követően október 22-től 1974. október 23-án 16 óráig nyomás alatti átfolyás alakult ki. Ekkor a hid összeomlott. A hídszerkezet összeomlása a Rudabánya felé eső három hidnyilást érintette (43-1. kép), a támasz nélküli pályaszerkezet a levegőben lógott, a baloldali hídfő melletti töltéstest elmosása pedig rohamosan megkezdődött (43-2. kép). A hid összeomlását megelőző talajkimosás, az áthidaló szerkezet leszakadása és a pillértestek dőlése következtében a 43-4. ábrán látható helyen- 139 -
