Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. rész. Általános alapismeretek - 1.4 A talajvíztér hidrológiai vizsgálata és a hidrológiai jellemzők bevonás a ahidraulikai számításokba
bekövetkezésének időpontját, valamint a szinusz jellegű eloszlást, minden hónapra meghatározhatunk egy-egy szorzótényezőt, amely megadja a hónapra jellemző táplálás, illetőleg veszteség értékét ahasonlitó sik magasságában lévő talajviztlikör esetében, mig a függvénynek a mélységszerinti eloszlását jellemző tagját változatlanul megtartjuk: (BP) a (m-m ) BHÓ(m) = §Hn es HO 12 (BP) ; P '(m)= ^ (BP) - (b(m-m ) HO HO 12 26-14 B. '-P HO HO 12- ot(m-m ) - ß (m-m ) O , e 0 . 6" 0 sHO HO Az egyes hónapok jellemző szorzótényezőit a 8-14. ábrán feltüntettük. A számitási munka megkönnyítése érdekében meghatározhatjuk a jelleggörbék egységre redukált értékét (az évi görbe jellemző adatainak (BP) -lal, o a havi görbék esetében pedig (BP) .^'vel osztott értékét), amiből a hasonlítás ikra jellemző átlagos beszivárgással, vagy párolgással való szorzással kapjuk meg a jelleggörbét. Ilyen összeállítást — = 2, 0 m; oo = 0, 4 és (b —■ 1,0 adatok feltételezésével — mutat a nyári hónapokra a 2-14. táblázat, mig a 9-14. ábrán az évi átlagos jelleggörbét és a nyári hónapok görbéit dimenzióban kifejezett abscissával tüntettük fel (BP)q= 50 mm/év érték figyelembevételével. Hátramaradó feladatunk az elemzett hidrológiai kapcsolatok alkalmazása hidraulikai összefüggéseinkben, azaz azok alapján az 6 (x) felületi hatás számszerű jellemzése. Már az eddig mondottak alapján is nyilvánvaló, hogy a talajvizteret tápláló beszivárgás és annak párolgás okozta megcsapolása, valamint a kettő eredője is a talajvizfelszin terepalatti mélységének függvénye. Éppen igy közvetlenül belátható, hogy ha égy'korábban kialakult egyensúlyhoz viszonyítva leszívással, vagy ráduzzasztással módosítjuk a talajvizfelszin helyzetét ez az áramlási tér mentén á kiindulási helyzethez viszonyítva többlet-táplálást (leszívás esetén), vagy többlet-megcsapolást (ha emeltük a szintet) okoz, amelynek értéke a felszínhez viszonyított mélység megváltozásával hozható kapcsolatba és számszerű értéke a vizháztartási jelleggörbének az eredeti és a módosított szinthez tartozó vízszintes rendezőiből, azok különbségeként számítható (10-14. ábra). Ez a kapcsolat egyaránt érvényes akkor, ha a talajviztér a vizsgált beavatkozás előtt nyugalomban volt (a kiindulási szint az egyensúlyi szintben volt), és akkor is ha a természetes állapotban már volt vizmozgás a szivárgási térben és ennek hatására a kiindulási szint ettől eltérő magasságban alakult ki.- 96 -