Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. rész. Általános alapismeretek - 1.4 A talajvíztér hidrológiai vizsgálata és a hidrológiai jellemzők bevonás a ahidraulikai számításokba

— az egyensúlyi szint fölötti tartomány, ahol a párolgási veszteség meghaladja a beszivárgásból eredő táplálást és igy a talajvizfelszin csak akkor állandósulhat ebben a zónában, ha az oldalirányú áramlás folyamatosan táplálja a talajvizteret;

— az egyensúlyi szint alatti zóna, az előző ellentettje, amit tehát beszivárgás! többlet és az egyensúlynak megfelelően oldalirányú megcsapolás

« jellemez;

— a hasznosítható talajviz felszínének határértéke, az a mélység, ahol a görbének maximumárán (gj^), amit tehát a 23-14. egyenlet differenciálásával és szélsőérték kereséssel határozhatunk meg

m

1

= m + o

_L

__

/

3-oc,

25-14

— folyamatosan hasznosithatónak akkor tekinthetjük a talajvizet, ha felszine a jelleggörbe maximuma fölött helyezkedik el, mert ilyenkor állandó vízelvonás esetében (aminek értéke azonban korlátozott) a talajvizfelszin süllyed és az igy adódó beszivárgási többlet (az eredeti is az uj felszínhez tartozó ordináta-különbség) egyensúlyba juthat a vízvétellel uj, dinamikus egyensúly alakulhat ki;

— csak készletfogyasztással hasznosítható a talajviz, ha felszine természetes állapotban is a jelleggörbe maximumának szintje alatt volt, mert ekkor minden további süllyedés a felszíni táplálás csökkenését idézi elő, az elvont vízmennyiség pótlódni nem tud és a talajvizszint fokozatos állandó süllyedésével kell számolnunk.

Más csoportosítás szerint megkülönböztethetjük a csapadék által közvetlenül befolyásolt felszín közeli talajvizeket. Ez alatt a párolgás lehatolá- sának a mélységéig a természetes talajvizfelszin egyensúlyát három tényező, a beszivárgás, a párolgás és az oldalirányú áramlás szabja meg. Ezt a beszivárgás és az oldalirányú áramlás által befolyásolt talajvizterek felszínének zónája követi. Legmélyebben, a beszivárgás lehatási mélysége alatt azoknak a talajvizeknek a szintje helyezkedik el, amelyeknek vízháztartása a felszíni hatásokkal már nincs kapcsolatban. A talajvizterek jellegének a vizháztaxtási adottságok szerint történő különböző csoportosítását a 7-14. ábra mutatja.

A jelleggörbe számszerű meghatározása liziméter adatok alapján lehetséges. Ehhez olymódon kialakított liziméter-csoport szükséges, amely- lyel külön mérni tudjuk a különböző szintekhez a beszivárgásból érkező táplálást, és a különböző mélységben mesterségesen fenntartott talajvizfelszin párolgási veszteségét (Altovszkij-Konopljancev, 1954). Másik lehetséges mérési mód zárt talajvizhasábok kialakítása és ezeken belül folyamatos vizelvétellel vagy vizhozzáadással az oldalirányú vizmozgás tápláló,- 93 -