Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. rész. Általános alapismeretek - 1.4 A talajvíztér hidrológiai vizsgálata és a hidrológiai jellemzők bevonás a ahidraulikai számításokba

párolgás. Ha a talajviz a felszínig emelkedik, a teljes veszteség a gravitációs teret terheli. Mélyebb talajvizfelszin esetében a felszin közeli rétegből történő vízelvonás a szemcséket boritő vizhártyában tenziőkülönbséget hoz létre és ennek mint aktiv erőnek a hatására lassú vizmozgás indul meg a talajvízből a gravitációs erő ellenében, csökkentve a talajviz tárolt készletét és részben pótolva a háromfázisú zónából elvont vizet.

Az emlitett folyamat nyilvánvalóan függ a talaj kapilláris emelőképességétől és a felszinközelben kialakult szívástól, ami kapcsolatban van az elvékonyodó vizfilm vastagságával és igy közvetve a párolgás mértékével, tehát a klimatikus adottságokkal és a növényzettel. Minthogy a nyomás a talajvizfelszinen a légköri nyomással egyenlő, és azonos környezeti adottságok hatásaként a felszínen kialakuló szívás is közel azonos, a vizmozgást létrehozó teljes potenciál sem változik lényegesen a talajvizfelszin mélységétől függően, az áramlási hossz viszont ezzel együtt mövekszik. így a talajviztérből kiemelt vízhozam értéke a mélység növelésével csökken, és — a határesés létezése miatt — van olyan mélység, ahonnan a szívás már nem tud vizet felemelni, az ennél mélyebb tükrü talajvizterek párolgási vesztesége tehát gyakorlatilag zérus (6-14. ábra).

P fnm/- 91 -