Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. rész. Általános alapismeretek - 1.4 A talajvíztér hidrológiai vizsgálata és a hidrológiai jellemzők bevonás a ahidraulikai számításokba
boritő növényzettől is, fiiggélymenti víztartalom vizsgálat-sorozatok adataiból minden növényfajtára meghatározható hosszúidéjü átlagot jellemző értéke (4-14. ábra). 1-14. táblázat A különböző talajfajták vizháztartási jellemzői (Fekete, 1950) A talaj fajtája Vizkapacitás W VK Holtviztartalom W HV Hasznosítható viz W DV térfog als zázalékban Homok 21,0 - 27, 2 5, 3 - 10, 2 15,7 - 17,0 Homokos vályog 30,4 - 31, 5 11,2 - 12,0 19,2 - 19,5 Vályog 33,6 - 35,0 12,6 - 13,0 21,0 - 22,0 Agyagos vályog 40,6 - 52, 5 16, 8-21,0 23, 8 - 22,4 Agyag 49, 5 - 52, 5 27,0 - 31, 5 22, 5-21,0 Nehéz agyag 57, 6 - 60, 8 38,4 - 44, 8 19,2-16,0 Az ábra nemcsak a különböző talajfajták összehasonlítását teszi lehetővé, hanem mutatja, hogy — a kiszáradási folyamat hatása a mélység felé csökkenve — az egységnyi vastag rétegben feltöltendő tározótér a mélységgel csökkenő monoton függvénnyel jellemezhető (S/z/). A kontinuitás folytán viszont ez az érték a lefelé szivárgó vízhozam egységnyi hosszon bekövetkező változásával egyenértékű, azaz az S(z) görbe a különböző mélységben lévő talajviztükörhöz érkező vízhozam mennyiségét (tehát a talajvíz beszivárgásból eredő táplálását) megadó B(m) görbe deriváltja. A folyamatot nem vizsgálva időben változó mozgásként, hanem a téli félév összegzett hatását jellemezve, és feltételezve, hogy a beszivárgási folyamat befejeződésekor a háromfázisú zóna rétegei vizkapacitásig feltöltődnek, a következő összefüggést írhatjuk fel B(m) = Bp - J S(z) dz; = - S(z). 18-14 o- 87 -
