Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. rész. Általános alapismeretek - 1.3 A kolloid méretű szemcsék hatása a halmaz szivárgási jellemzőire

tartalom kapcsolata a plaszticitási adatokkal, független az agyagásvány típusától.

Ezt az utóbbi megállapítást korlátoznunk kell olymódon, hogy néhány agyagásványt ki kell zárnunk a módszer alkalmazhatóságát megszabó érvényességi tartományból. Ezek elsősorban a már említett Na montmorillonitok. Hasonlóan eltérő eredmény adódik, bár nem ennyiré kiugró a különbség, halloysit jelenlétében. Végül más megfigyelések alapján az amorf kolloidokat tartalmazó halmazok sem vizsgálhatók a javasolt módszerrel. Olyan módon határozhatjuk meg legkönnyebben adott minta esetében a módszer alkalmazhatóságát, hogy mind a w mind a w értékből visszaszámítjuk az-p -r

aktiv agyagtartalmat. Ha a két érték közel egyező, ez a vizsgálat megbízhatóságát igazolja, a meghatározott korlátot (10-15 %) meghaladó eltérés viszont a módszer alkalmazhatóságát kizáró agyagásványok jelenlétére utal (1-13. táblázat).

Említettük, hogy az agyagásvány típusa az ásványtani vizsgálattal, a peptizációhoz használt eljárás az Ulepitéssel mért adatok csoportosulását, rendeződését okozza. Ennek további vizsgálatához a 6-13. és a 7-13. ábrát kiegészítettük olyan módon, hogy a 6-13/b és 7-13/b ábrán a jobboldali mező pontjait ismételtük jelezve az agyagásványok típusát is, mig a 6-13/c és

7-13/c ábrán ugyanígy adtuk meg az Ulepitéssel meghatározott pontokat, jelölve aszuszpenzió kezeléséhez használt vegyszert is.

Az adatoknak az agyagásványok szerinti csoportosulása az S„ > 60 %

zp.

tartományban jól megfigyelhető. A bentonitok közvetlenül a határvonalhoz csatlakozó zónában helyezkednek el. tEzt követik a választóvonaltól távolodva az ülitek, bár ezek közül néhány adat a montmorillonitok közt jelenik meg. Végül a legtávolabb ke ver ten találjuk a kaolinitot és más agyagásványokat vegyesen tartalmazó halmazok adatait. A kisebb sulyszázalék értékek tartományában a pontok elrendeződésére az említett sorrend továbbra is érvényes, az adatok azonban már nem válnak élesen szét, azt figyelhetjük csak meg, hogy a montmorillonitok adatai általában a határvonalhoz közelebb, a kaolinitok és a kevert minták pontjai attól többnyire távolabb találhatók.

Visszaidézve a 3-13. ábrán bemutatott energiagörbéket, az ásványtani jellegtől fiiggő különbségek magyarázatát abban kereshetjük, hogy a montmorillonit energiagörbéje az ábrán mutatott A tipusu, a kaolinité a B tipusu görbéhez hasonló. Az előző esetben tehát csökkentve a szemcsék közötti távolságot, a köztük működő taszitóerő növekszik és csak a maximumpont helyénél kisebb távolság esetében vált át az elektrosztatikus hatások eredője vonzássá. Ezért ezek a szemcsék csak akkor kötődnek irreverzibilisen, ha egészen közel kerülnek egymáshoz. A B tipusu görbe szerint viszont a szemcsétől mért távolságtól függetlenül az eredő mindenütt pozitív, tehát a szemcsék mindig vonzzák egymást. Ezért az üyen jellegű - kaolinit-tipusu- agyagásványok irreverzibilis aggregálódása mindig nagyobb mértékű, teljes agyagtartalma többnyire jelentősen meghaladja az aktiv agyagtartalom értékét, mig a montmorillonitok legtöbbször egyedi szemcsék maradnak, vagy- 68 -