Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. rész. Általános alapismeretek - 1.3 A kolloid méretű szemcsék hatása a halmaz szivárgási jellemzőire

Természetesen az ilyen minták esetében az előkészités után mért adatokat is ki kellett hagynunk a vizsgálatból, mert azok az említett rendszertől eltérő adatot szolgáltattak.

Az adatok két különböző csoportja közötti határ létét az ábrák világosan bizonyítják, ezért keresnünk kell az észlelt széválasztődás jelentőségét, meg kell találnunk magyarázatát. Ennek érdekében vissza kell idézni, hogy a minta teljes agyagtartalma — mint már említettük az előzőekben — három csoportra bontható:

— egyedi szemcsék (teljes felületük aktiv);

— lazán kötött aggregátumokat felépítő szemcsék (csaknem minden szemcse teljes felülete aktiv);

— irreverzibilis kötéssel aggregálódott szemcsék (az aggregátumnak csak külső felülete aktiv, a belső felületeken a szemcsék olyan szorosan kötődnek, hogy azok már nem befolyásolhatják a talaj és a viz egymásrahatását, inaktívvá válnak).

Az ásványtani vizsgálat a 2 jt -os és annál kisebb szemcsék teljes mennyiségét méri. Az igy meghatározott agyagtartalom minden esetben több, mint a ténylegesen aktiv szemcsék mennyisége, legfeljebb határhelyzetben — ha nincs irreverzibilisen kötött szemcse a halmazban — lehet a két érték, az összes és az aktiv agyagtartalom egyenlő. Ezzel szemben az ülepitéssel meghatározott agyagtartalom csak kisebb, vagy egyenlő lehet a ténylegesen aktiv szemcsék mennyiségével. Az igy méyt érték ugyanis döntően függ a mérés érdekében készített szuszpenziőban bekövetkező koagulációtól, illetőleg peptizáciőtől. Ha sikerült a mérés előtt valamennyi laza kötésű aggregátumot szétbontanunk, a mért érték a ténylegesen aktiv agyagtartalmat adja. Ellenkező esetben a kötődve maradt, vagy éppen a szuszpenziőban kötődő szemcsék, bár a halmaz viselkedését aktiv felületükkel befolyásolják, az ülepitéssel meghatározott szemeloszlási görbének a durvaszemü tartományát növelik, a mért S érték kisebb lesz, mint az aktiv agyagtartalom.

2 jt

Az előző elemzés alapján nyilvánvaló, hogy ha az ábra jobboldala azokat az adatokat tartalmazza; amelyek az aktiv agyagtartalomnál nagyobb, vagy határesetben azzal egyező eredményt adnak, a baloldalon lévő mérések viszont az aktiv értéknél kisebbek vagy legfeljebb egyezőek azzal, a határvonal a ténylegesen aktív agyagtartalom és a kérdéses plaszticitás-adal w vagy Wp) kapcsolatát Írja le. Azt állapíthatjuk meg tehát, hogy az 1-13.

és a 2-13. egyenlet a plasztikus határ illetőleg a folyási határ és a ténylegesen aktiv agyagtartalom összefüggését adja meg. Segítségével tehát, mérve a plaszticitás-adatokat, azokból ezt a jellemző agyagtartalom értéket határozhatjuk meg.- 60 -