Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. rész. Általános alapismeretek - 1.3 A kolloid méretű szemcsék hatása a halmaz szivárgási jellemzőire
aggregátumokat is, mert az tilepedési sebesség csak az egymáshoz kapcsolódott egység átmérőjétől fiigg, az aktív belső felület azt nem befolyásolja. Ez az oka annak, hogy a peptizáció sikerétől függően ugyanabból a mintából egymástól lényegesen eltérő agyagtartalom értékeket határozhatunk meg. Ha sikerül a tökéletes peptizáció, a laza kapcsolatokat mind szétbontjuk, az Ulepitéssel meghatározott agyagtartalom ténylegesen azoknak a 2 p- -nál kisebb szemcséknek a mennyiségét méri, amelyek aktiv felületükkel a talaj és a viz kölcsönhatását megszabják. Az irreverzibilisen kötött agyagásványok ekkor is a nagy szemcsék tartományában jelentkeznek, megfelelően tényleges fizikai viselkedésüknek. Ez az oka annak, hogy — ha van a halmazban irreverzibilisen kötött finom szemcse — az Ulepitéssel meghatározott agyagtartalom mindig kisebb érték, mint az elektronmikroszkópos, röntge- nes, vagy DTA vizsgálat eredménye. Ez a tény mutatja egyben azt is, hogy a felsorolt ásványtani vizsgálatok nem az aktiv finom szemcsék arányát, hanem azoknak teljes mennyiségét mérik, tehát ez az érték nem lehet jellemző a halmaz tényleges fizikai viselkedésére. , A plaszticitás és az agyagtartalom közötti kapcsolat meghatározására adott módszerek közül részletesen elem'zünk egy közleményt (DumbletonWest, 1966), mert ennek eredménye adja mostani vizsgálatunk kiindulási alapját. Az idézett tanulmány előbb négy kapcsolati görbét közöl a w -S r és a Wp összefüggés leírására, külön jellemezve a montmorillonit és külön a kaolinit tartalmú halmazokat. A görbék szerkesztéséhez az agyag- tartalmat ásványtani vizsgálattal határozták meg. A kiindulásul használt anyag csaknem tiszta montmorillonit, illetőleg kaolinit szemcsékből álló halmaz volt. Ezt keverték különböző arányban kvarchomokkal és mérve a keverékek plaszticitását az agyagtartalmat pedig a keverési arányból számítva, meghatározták az összetartozó adatpárokat. A szerzők vizsgálataikat természetes agyagok jellemzőinek mérésével folytatták. Az agyagtartalmat ekkor Ulepitéssel határozták meg, és kapcsolati görbéket szerkesztettek az igy mért pontokból is, újra elkülönítve a montmorillonit és a kaolinit tartalmú halmazok adatait. Nagyon érdekes és uj gondolatot ébreszt a különbözőképppen meghatározott kapcsolati görbék összehasonlítása. Megállapítható, hogy a kapcsolati görbék jelentősen különböznek az agyagásvány típusától (montmorillonit, kaolinit) fiiggően, ha az összefiiggést ásványtani vizsgálattal mért agyag- tartalom adatokból határozták meg. Ugyanez az eltérés azonban a természetes agyagok Ulepitéssel mért adatai alapján szerkesztett görbék között nem mutatkozik. Még érdekesebb az a tény, hogy mind aw -S , mind a ~ r — z w - S kapcsolatra meghatározott négy-négy görbe (montmorillonit Ule- -p 2 pL pitéssel és ásványtani vizsgálattal mérve, kaolinit ugyancsak a kétféle módon meghatározva) közül három (a kétféle montmorillonitra és az Ulepitéssel mért kaolinitra vonatkozó) alig tér el egymástól, a negyedik viszont- 57 -
