Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. rész. Általános alapismeretek - 1.2 A talajvízfelszín fölötti rétegek víztartalmának jellemzése
Ha a vizoszlop cm-ben kifejezett feszliltségértéket a függőleges tengelyen ugyancsak aritmetikus méretben ábrázoljuk, a görbe tulajdonképpen a gravitációs talajvizfelszin feletti profil víztartalom eloszlását adja meg, hiszen a vizoszlop-magasság arányos azzal a talajvizfelszinre, mint nivó- felületre vonatkozó gravitációs potenciállal, amivel a szivás egyensúlyt tart. Ez a szemlélet, továbbá az a tény, hogy apF görbe a kétféle molekuláris erő együttes hatását együtt jellemzi, közvetlen magyarázatát adja annak, miért bontható fel a görbe három, különböző jellegű, egymástól élesen különváló szakaszra. Amint a példaként bemutatott több mint száz mérési pontból szerkesztett görbén (Wind, 1966) is láthatjuk — és a hasonló részletességgel kimért görbéken minden esetben jelentkezik — a legfelső, közel függőleges szakasz éles töréssel csatlakozik a vízszintestől csak kis szöggel eltérő második szakaszhoz. Ha a szemcse hézagtérfogata kisebb, mint a vizkapacitást jellemző víztartalom (n < W ), ez a szakasz a hézagtérfogat függőlegeséig VK. terjed és itt a görbe függőlegesen bevégződik. Ellenkező esetben (n < W ) V K. érvényességi tartománya a vizkapacitás függőlegeséig terjed és innen a görbe harmadik szakasza hirtelen esik le zérusig. Az általában bizonytalan lefutású utolsó szakasz azt mutatja, hogy a gravitációs hézagtérfogat a talajviztérhez csatlakozó szakaszon tud-e időlegesen vizet tárolni, és mennyit. A viz kapacitásnál nagyobb víztartalom ugyanis már a feszültségmentes hézagtérfogat részleges telítődését jelzi. Ezért is marad el ez a görbeszakasz és záródik a pF görbe közel függőlegesen akkor, ha a halmaznak feszültségmentes hézagtérfogata nincs. A második szakasz jellemzője, hogy itt a víztartalom alakulását döntően a kapilláris erő befolyásolja, a tapadó erő hatása ehhez viszonyítva elhanyagolható. így ez a görbeszakasz a talajvíz fölötti kapilláris zóna magasságát méri. Köztudott, hogy szilárd fal mellett egy folyadék és egy gáztér, vagy két folyadéktér érintkezésénél olyan feszültség ébred a két nem állandó alakú fázis határán lévő mulekulák aszimmetrikus vonzásának összegződéseként, ami — ha a szilárd fal körbe záródik pl. kapilláris csőben — aktiv kapilláris erővé tevődik össze. Ez az erő más erővel, pl. a gravitációval szemben munkát végezni képes. Az erő felületegységére jutó hányadát, a kapilláris feszültséget éppen azzal a folyadékoszlop magassággal (h^) mérjük, amelyet a kapilláris csőben a folyadéktér felszínéhez viszonyítva felemelve, vagy leszorítva tartani tud, függően a meniszkust felülről homorú, vagy domború voltától. A korábbi vizsgálatok eredményeinek összefoglalásaként — ha a három találkozó fázis üveg, viz és levegő— a kapilláris feszültségnek a gyakorlatot kielégítő pontosságú közelitő értékét d^ átmérőjű csőben a h °>30 k d 7-12- 39 -
