Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. rész. Öntözőrendszerek üzemével és tervezésével kapcsolatosan megoldandó szivárgási kérdések - 3.2 Az öntözés hatására bekövetkező talajvízfelszínváltozás előrejelzése
határoztuk meg, hogy a felrajzolt rétegvonalak az éven belüli őszi minimális talajvizállást jellemezzék. A két talajvizhelyzet összevetése azt mutatja, hogy természetes állapotban a Hortobágy völgyével párhuzamosan egy talajvizvápa húzódott, amely a terület talajvizét a Körösök felé csapolta. Ez a vápa az öntözések hatására feltöltődött, sőt helyén határozott vizdomb alakult ki. A megcsapolási vonal keletre és nyugatra eltolódott. A második példát annak szemléltetésére választottuk, hogy a talajviz- felszin változásának vizsgálatát nem korlátozhatjuk az öntözött terület talaj- vizjárásának elemzésére, mert az öntözés hatása ezen a területen lényegesen túlterjed. Valóban azt mutatják a rétegvonalas térképek, hogy összefüggő nagy területen egységesen emelkedett a talajvizfelszin, bár a ténylegesen öntözött táblák kiterjedése a kialakult vizdomb fölött az utóbbi területének csak kis hányada. M indez igazolja tehát azt az elvi fejtegetések során rögzített álláspontot, amely szerint minden ilyen jellegű vizsgálatot a teljes összefüggő talajviz-gyüjtőre ki kell terjesztenünk. A rétegvonalas térképek alapján tett megállapitások megbizhatőságát csökkenti az a tény, hogy 1938-ban még lényegesen kevesebb észlelő kút működött, igy az erre az időpontra meghatározott talajviztérkép sokkal megbízhatatlanabb. A hosszú idősorral rendelkező kutak azonban az egész említett környéken emelkedő jellegűek. Azt mutatják tehát, hogy elsősorban a területnek a természetes megcsapolás körül elhelyezkedő részén, amerre tehát az öntözéssel és elosztórendszerekkel a területre juttatott többlet viz gravitál, feltétlenül fokozatos talajvizfelszin emelkedés következett be. VJZGAZDALKODASf INTÉZET KÖNYVTÁRA leltári szám: ________ -—.- 161 -
