Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

3. rész. Öntözőrendszerek üzemével és tervezésével kapcsolatosan megoldandó szivárgási kérdések - 3.2 Az öntözés hatására bekövetkező talajvízfelszínváltozás előrejelzése

Milyen következtetéseket vonhatunk le a vízállás adatsorok részletes elemzéséből. A két nem befolyásolt kút szezonális ingadozása csaknem egyidőben hozza létre az évi maximális és minimális talajvizszintet. Az ingadozás mértéke azonban jelentősen különbözik. A ~ 6 m mélységben lévő átlagos szintű kutban nem éri el a fél métert, mig Püspökladányban, ahol az átlagos talajvizfelszin mélysége ~ 2 m, az évi ingadozás meghaladja a másfél métert. Természetes állapotban a három megfigyelési pont közül a mezőtúri 351. számú kutban a legmélyebb a vizszint és igy a legkisebb az ingadozás, amelynek szélsőértékei a másik két kuttal azonos időben következnek be.

Mindkét befolyás mentes kutban jől megfigyelhető a negyvenes évek elején és a hatvanas évek végén, amikor az évi csapadékmennyiség is átlag fölötti, a talajvíz jelentős emelkedése. Ez az emelkedés 1941-ben a 351. kutban is mutatkozik, azonban itt — a többivel ellentétben — a közben megindult öntözés miatt a felszín nem süllyed vissza, hanem egyre növekvő amplitúdóval ingadozik évről-évre magasabb átlagos szint körül. Meg kell jegyezni, hogy a mezőtúri kutban észlelt nagymértékű emelkedés indoklása még nem teljes. Feltehető, hogy a körzetében húzódó öntöző csatorna közvetlen befolyása alá tartozik, igy nem a háromfázisú zónában bekövetkezett változások hatását mutatja, hanem az elosztórendszer közvetett befolyását. Annak igazolását, hogy ezt az emelkedést az öntözés okozza, (akár közvetlenül, akár csatorna szivárgás következtében) jól mutatja a nyári maximális és téli minimális talajvizfelszin. A felszín közelébe jutó, öntözés vagy csatornaelszivárgás által befolyásolt talajvíz vízjárása a természetes talajvíztől minden jellemzőjében eltérő. Évi két maximum és minimum jelentkezik és ennek megfelelően az ingadozás amplitúdója viszonylag kicsiny. Azt, hogy a változást közvetlen vagy közvetett öntözési hatás hozta-e létre, nem dönthetjük el a vízjárásból, mert az teljesen összhangban van az előbb kifejtett elvi megállapításokkal is, amelyek szerint a háromfázisú zóna telítettsége miatt a nyári csapadék valamint a vizkapacitáson túl adagolt öntözővíz a gravitációs talajvíz közvetlen táplálója, és hogy a talajvizfelszin és a terep szintje közötti tenziőkülönbség miatt a párolgás okozta veszteség jelentősen csökken. Mindenesetre megállapíthatjuk, a közvetlen öntözési hatás vizsgálatában sem vezethet a természetes talajvizjárás adataiból végrehajtott extrapoláció megbízható következtetésre.

Második példaként a Tisza-Körös szög talajvíz rétegvonalas térképét mutatjuk be az 5-32. ábrán, összehasonlítva az 1938. október 20-i és az 1964. október 14-i állapotot. A két időpont kiválasztásának alapja az volt, hogy az öntözés előtti helyzetet olyan állapottal hasonlítsuk össze, amikor már a nagyterületre kiterjedő öntözések jelentősen befolyásolták a terület talajvizjárás át. A két választott év összehasonlításra azért alkalmas, mert mindkettőt egy hosszabb átlagos csapadéku időszak előzi meg és az öntözés által nem befolyásolt kutak tanúsága szerint az évi talajvizjárás 1938-ban és 1964-ben csaknem azonos. Végül a vizsgált napot a két éven belül úgy- 156 -