Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

3. rész. Öntözőrendszerek üzemével és tervezésével kapcsolatosan megoldandó szivárgási kérdések - 3.2 Az öntözés hatására bekövetkező talajvízfelszínváltozás előrejelzése

képességétől) igy természetesen ezek az egymásrahatások durvaszemü rétegekből felépített talajvíz-gyűjtőben számottevőbbek, mint kötött üledékekkel töltött medencékben. Hasonlóan, ha a természetes talajvizfelszin esése kicsiny, viszonylag már kis vizfelszin emelkedés a tápláló területen ezt az értéket és ezzel együtt a vízszintesen szállított hozamot megsokszorozhatja, még ha az eredeti esés nagy, az ugyanolyan mértékű emelkedés hatására bekövetkező vizhozamváltozás az eredetileg szállított hozamhoz viszonyítva elhanyagolható lehet.

Az elmondott kapcsolódások fontosságának szemléltetésére Arany tapasztalatait idézhetjük. O tanulmányutjának megfigyeléseit és Mackie tanulmányát ismertetve (Arany, 1928; Mackie, 1907) elmondja, hogy a kaliforniai Fresnoban a völgyoldalban berendezett öntözések a völgyié né ken észlelhető gyorsasággal eredményezték a szikesek kifejlődését. Nyilvánvaló, hogy a táplálóterületen végrehajtott öntözés növelte itt a beszivárgást és ezzel a vízszintes áramlás hozamát. Az öntözés hatására a módosult jelleggörbének megfelelően a kilugződás is növekedett, igy a talajviztérbe jutó víznek nemcsak mennyisége, hanem sótartalma is nagyobb lett. A völgytalpon a vízszintesen érkező hozam növekedésének megfelelően a talajviztükör- nek emelkednie kellett, hogy a párolgási veszteség növekedjen. Itt nem öntöztek, igy a függőleges talajvizforgalom lefelé irányuló komponense változatlan maradt. Nem módosult a jelleggörbe, csupán a párolgás és ezzel a sőfelhalmozódás lett nagyobb, az utóbbi kétszeresen, hiszen mint említettük, feltehetően a viz sókoncentrációja is növekedett.

Összefoglalva az elmondottakat, szabályként rögzíthetjük, hogy az öntözés hatására bekövetkező talajvizfelszin változások vizsgálatát sohasem korlátozhatjuk az öntözött területek várható helyzetének elemzésére. Mindig a teljes talajvizgyüjtőre ki kell terjesztenünk vizsgálatunkat, meghatározva a beavatkozások következtében várható hatások teljes rendszerét. Külön-kiilön kell elemeznünk az elosztórendszer egyes szakaszainak környezetében előálló változásokat és az öntözött területek háromfázisú zónáiban az uj vízforgalom alakulását. Az előbbire a csatornák szivárgási veszteségeinek meghatározására szolgáló eljárásokat használhatjuk. Az utóbbi vizsgálatnak érdekében a módosított talajvizháztartási jelleggörbéket kell meghatároznunk. Ezekből az elemekből (uj felszini vizterek által közvetlenül befolyásolt zónák, módosult függőleges vízforgalommal jelzett területek, a talajvizgyüjtő nem öntözött területei, ahol a függőleges vízforgalom változatlan maradt) kell felépítenünk a talajvizgyüjtő uj dinamikai rendszerét. így határozhatjuk csak meg az uj, várható talajvizfelszin helyzetét és ennek alapján azokat a területeket, ahol az uj dinamikai egyensúly a termőréteg víztartalmának túlzott növelésével vagy a sőfelhalmozódás gyorsításával a növénytermesztésre káros lehet és ezért műszaki beavatkozással kell megelőznünk a veszélyes állapot kialakulását.

Az öntözés által a talajvizfelszin változására gyakorolt hatásnak tárgyalását néhány példával zárjuk.- 154 -