Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

3. rész. Öntözőrendszerek üzemével és tervezésével kapcsolatosan megoldandó szivárgási kérdések - 3.1 Öntözőcsatornák szivárgása

t = f n

y - y h y - h

o , k , 4 v , k------------(ö 'A' + u A) ín ------------4 k LS /2 VS /2 T A y + h,

oo ok

y h, h ~I

.AT í-5__ — k- uAr (—2_____£_)

1

(S /2 ’ S /2 } T2 1 S /2 S /2 'J*

22-31

A korrekciós tag értéke

At-oa

23-31

és alkalmazni csak akkor kell és szabad, ha

h.

S /2 o

<3

24-31

Az integrálás alsó határát adó y értéket, az első potenciálvonal-o

legnagyobb mélységét a következő összefüggésből számítjuk

y = S £ In ( e A+0, 7071). — o o T

25-31

Ennek meghatározásával azt is ellenőrizhetjük, hogy a tényleges cstomaszelvényt az általunk felvett potenciálvonal vajon jól közeliti-e.

Az igy számított értékeknek ugyanis közelítően a csatomamélységgel kell megegyeznie.

Az elmondottak után már megszerkeszthetjük az öntözőcsatomák vízveszteségére legjellemzőbb görbét, amely a vízveszteség csökkenését tünteti fel a csatorna feltöltésétől eltelt idő függvényében (6-31. ábra). Azonos y értékek helyettesítésével számítjuk a 19-31. egyenletből a q-t, a 22-31. egyenletből pedig a_t összetartozó értékeit és ezeket koordináta rendszerben ábrázoljuk. A görbét^ « értékhez tartozó vízszintes érintőjének magassága az origó fölött a 7-31. egyenletből számított érték. A görbe értelmezve csak addig a pontig van, amelyhez jellemző mélységként az y =y érték

tartozik, az a mélység, amelyben az előrehaladó viztest a talajvíz feletti zárt kapilláris tartományt eléri. Ha az ekkor előálló q^ érték nagyobb, mint

a viss zaduzzasztott állapothoz tartozó szivárgási veszteség (2q^ lásd 1. 4

fejezet), a talajvíz visszaduzzad, miközben a veszteség fokozatosan csökken- 143 -