Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. rész. Öntözőrendszerek üzemével és tervezésével kapcsolatosan megoldandó szivárgási kérdések - 3.1 Öntözőcsatornák szivárgása
3. Rész ÖNTÖZŐRENDSZEREK ÜZEMÉVEL ÉS TERVEZÉSÉVEL KAPCSOLATOSAN MEGOLDANDÓ SZIVÁRGÁSI KÉRDÉSEK 3.1 ÖNTÖZŐCSATORNÁK SZIVÁRGÁSA Az öntözőcsatomák szivárgását vizsgálva elöljáróban le kell rögzítenünk, hogy a szivárgás hidrodinamikai jellege időben változik. A csatornák feltöltésekor avizvezető rétegben elhelyezkedő talajvíz felszínének helyzete még nem befolyásolja a szivárgást. Az idő előrehaladásával azonban a csatorna körül levő rétegek telitődnek és az igy kialakult telitett zóna érintkezésbe jut a talajvízzel. A csatornából kiáramló viz ekkor már nemcsak a rétegek feltöltésére szolgál, hanem táplálja a talajvizet is. Egységes áramlási tér alakul ki, amelynek vízszállítását az befolyásolja, hogy a talajvíz az adott rendszerben mennyi vizet képes vízszintes irányban elvezetni, azaz a talajvíz a szivárgást visszaduzzasztja. Ezek szerint tehát az öntözőcsator- nákből történő elszivárgást jellege szerint két nagy csoportra oszthatjuk, megkülönböztethetünk szabad szivárgást és visszaduzzasztott szivárgást. Mindkét alaptípuson belül további két-két mozgás állapot lehetséges: a nem permanens és a permanens szivárgás. A folyamat a talajvíz feletti rétegek telítődésével indul meg. Ez a nem permanens szabad szivárgás. Amikor a telítődés megtörtént és a feltöltött zóna a talajvízzel érintkezik, akkor érjük el a szabad permanens szivárgást. Amennyiben az alsó víztartó réteg az ekkor érkező vizet visszaduzzasztás nélkül képes elvezetni, ez a mozgásállapot állandósul. Hanem, akkor a szabad permanens szivárgás a változó mozgásnak csak egy időpillanatát jellemzi és a szabad szivárgás folyamatosan megy át visszaduzzasztott állapotba. Ennek első fázisa a visz- szaduzzasztott nem permanens mozgás. Ekkor a csatorna vizszintjéből kiinduló és a talajvizfelszinhez csatlakozó szivárgási vonal fokozatosan előrehalad. A beszivárgó vízmennyiség egy része a növékvő áramlási teret tölti fel, másik része a megcsapolási helyeken át távozik. Ilyen megcsapolás nemcsak az oldalirányú elszivárgás, vagy a közelben levő lecsapolócsatoma, hanem a felszíni hatás is, mert ebben az esetben a talajvizfelszin emelkedése következtében a beszivárgással szemben a párolgás jut túlsúlyba, tehát a felületi hatás megcsapolást jelent. Végül, mint utolsó mozgástipus kialakul az öntözőcsatorna és az eredeti talajviztér együttes áramlási terének hidrodinamikai egyensúlya. Ez a visszaduzzasztott szivárgás permanens állapota. Ekkor a talajvizfelszin megemelkedése következtében kialakuló többlet megcsapolás — elsősorban a többlet párolgás — megegyezik a csatornából beszivárgó vízhozammal. Az elszivárgás időben változó hidrodinamikai folyamatát tehát a következőképpen bonthatjuk fel (1-31. ábra).- 128 -
