Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
2. rész. Szivárgási feladatok mezőgazdasági vízrendezési tervekben - 2.2 A felületi hatás valamint a talajvízet megcsapoló vagy tápláló csatorna között kialakuló, vagy több csatorna együttes hatására létrejövő dinamikai egyensúly hidraulikai jellemzése
A tárgyalás során az egymásra hatő csatornák hármas csoportositása lehetséges. a) Az első csoportba soroljuk a két egymásra hatő csatornát, ha azok a természetes egyensúlyi szintnek (az eredeti talajvizfelszinnek) azonos oldalán helyezkednek el, úgy azonban, hogy a természetes egyensúlyi szinthez közelebb levő csatorna szintje a másik csatorna önállóan kialakuló felszin- görbéje és az egyensúlyi talajvizszint között van. Ezt a helyzetet a felszingörbe megszakításának nevezzük. Ilyenkor, bár önállóan vizsgálva a két csatorna jellege egyező lenne, az eredeti talajvizfelszinhez közelebb levő vizszintii csatorna rendeltetése a szomszéd csatorna felé megváltozik — a lecsapoló csatornából ráduzzasztő csatorna lesz és fordítva — mig a másik oldalon jellege megmarad és itt a felszingörbe számítása az önálló csatornákra érvényes összefüggések alapján történik (3-22. ábra). b) A második csoportba tartozik az azonos jellegű csatornák egymásra hatása. Ide soroljuk a szivárgási kérdések vizsgálatát akkor, ha a két csatorna a talajvizet önállóan egyformán táplálná vagy lecsapolná és jellegük a közös áramlási térben sem változik. Ez akkor következik be, ha a két csatorna az egyensúlyi talajvizszint azonos oldalán helyezkedik el, úgy azonban, hogy önállóan meghatározott felszingörbéjük a másik csatorna vizszintje és az eredeti talajvizszint között marad (4-22. ábra). c) A harmadik csoport a ráduzzasztó és a megcsapoló csatornák egymásra hatása. Az erre a csoportra levezetett összefüggéseket alkalmazzuk akkor, ha a két egymásra ható csatorna vizszintje az egyensúlyi talajvíz- szintnek (az eredeti befolyás nélküli talajvizszintnek) különböző oldalán helyezkedik el (5-22. ábra). A felsorolt különböző jellegű kombinációk hidraulikai jellemzését az ábrák jelöléseit használva a következőkben adhatjuk meg: a) A felszingörbe megszakítása Az egymásra hatás hidraulikai jellemzőinek meghatározása érdekében olyan fiktiv megszakitási szelvényt kell keresnünk (3.szelvény), ahol aviz- szintet az egyensúlyi szintben tartva a felszingörbe a vizsgált megszakitási szelvényt (2. szelvény) az ott levő csatorna vizszintjében ( aP( A , y ) pontban) metszi. A fiktiv megszakitási szelvényt jellemző l távolságot fokozatos közelítéssel határozhatjuk meg a következő két összefüggésből: / , + q. z “(z,n) ? (n) + 1 k . 2 2. . £ . v = l2(yt -yo>- 1 £o§ (n)* 16-22 17-22- 118 -
