Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

2. rész. Szivárgási feladatok mezőgazdasági vízrendezési tervekben - 2.2 A felületi hatás valamint a talajvízet megcsapoló vagy tápláló csatorna között kialakuló, vagy több csatorna együttes hatására létrejövő dinamikai egyensúly hidraulikai jellemzése

mutatunk példákat. A közlésre kerülő összefüggések levezetése során a következő közelitő feltevéseket tettük:

a) a talaj felszíne, az áramlási teret alulról határoló vízzáró réteg és a természetes talajvizfelszin vízszintes sík, tehát zavartalan állapotban a talajvíz nem áramlik;

b) a vizvezető réteg homogén, izotróp;

c) a mozgás sikáramlás és belül marad a Darcy-törvény érvényességi tartományán;

d) a sebesség egy függély mentén állandó és arányos a ftiggélyben kialakuló felszíni eséssel (Dupuit-féle feltevés);

e) a rétegbe való belépés és az onnan történő kilépés helyén keletkező helyi ellenállás elhanyagolható vagy más módon meghatározható és értékével az alapadatokat (a rendelkezésre álló teljes potenciált) előzőleg redukáljuk;

f) a felületi hatást a beavatkozás helyétől mért távolság függvényében vesszük fel.

A felsorolt feltevések közül az a)-e) a szivárgó mozgás hidraulikai jellemzésére szolgáló összefüggésekben általánosan alkalmazott. Ezekkel kapcsolatosan csupán a d) és e) pontok összefüggésére kell rámutatnunk.

Ha a vizsgált áramlási teret úgy választjuk meg, hogy a csatorna közvetlen környezete azon kívül essen, akkor kizárhatjuk azt a tartományt, ahol az áramvonalak erős görbültsége miatt a Dupnit-féle feltevés már durva közelítés lenne. Azért, hogy a d) pontban leirt feltétel alkalmazható legyen, az áramlási tér kilépő, illetve belépő szelvényét a csatorna mellett felvett függőlegessel, az un. kiindulási szelvénnyel helyettesítjük. A be-, illetve kilépésnél, az áramlás irányváltozásából és a kontrakcióból keletkező helyi veszteségek figyelembevétele azonban esetleg szükséges lehet. Ezért soroljuk fel a feltételek között e) pontként, hogy ezeket az ellenállásokat előbb számítanunk kell és a meghatározott veszteségmagassággal csökken- tenünk kell a rendelkezésünkre álló nyomómagasságot. A veszteség értékének meghatározásával és a kiindulási szelvény felvételével azonban jelenleg nem foglalkozunk, az korábbi tanulmányokban megtalálható (Kovács, 1964).

A levezetés során alkalmazott leglényegesebb közelitő feltevésünk az f) pontban említett, azaz, hogy a felületi hatást, amelyet a talajvizház- tartási jelleggörbe a talajvizfelszin változásával hoz kapcsolatba, tehát a mélység függvényében ad meg, mi a beavatkozás helyétől mért távolság függvényében vesszük fel. Ezt az először Juhász (1953) által alkalmazott közelítést azonban annyiben módosítottuk, hogy a felületi hatás eloszlását jellemző függvényt nem szabadon választjuk meg, hanem úgy vesszük fel, hogy a hatásgörbe és az ebből meghatározott depressziós görbével jellemzett talajvizfelszin-változás összetartozó értékeiből létrehozott jelleggörbe- 111 -